2008. 11.03. "Napokon át a szómásító por okozta rejtélyen gondolkoztam. Bezárkóztam kőbanyai lakótelepi bérleményembe, a falról leszereltem a Zseni vagyok, nem turista föliratot, ettem egy pacalpörköltet (közben nagyon vigyáztam, szemhéjam bele ne essen), s arra az elhatározásra jutottam, semmi cicó, meg kell szerezni a por receptúráját. Bufóka rögtön megértette, miről van szó, amikor virágnyelven annyit mondtam neki: szohumasu pora capcara. Másnap megvolt a por receptje, lehetett összebuherálni.
'Némá, doksi, háhol vana csapó?, kurjantottam néma csöndben, amikor Dr. Kieza Bebeton, oldalán Bufókával méltóságteljesen belépett a zajtón. Nyakában lógott a Csukcs Aksi Agydíja, de nem volt nála félelmetes fegyvere, mellyel végigcappogott három világrészen. 'Zaciba adtam, fölség, mondta Bebeton, s bucoszmód hozzátette, viccelt, elrejtette az állatkert medvekifutójánál, nanemondjamá hova. 'Csak neeeeem?, rikkantottam halnippzörgető suttogással, mire a doksi: de, de, de. 'Osztán má ott van-e még a szíves ajtón a Punciföl?, faggatóztam tovább, a doki meg, á, dehogy, lekenték olivazöldre, virágokkal díszítették. 'Najó, najó, feleltem izgatottan, s Krisztinke felől faggatóztam. 'Holeza? Mieza késés? Csak nem kertették hatalmukba az emeszpék?
'Dráááága vezííírem!, ordította Krisztinke, s piros atillájának gombjait pattogtatva berúgta a lakásajtót. 'Máskorazé, máskorazé, mondtam megbocsátó üvöltéssel, és elnéztem, milyen extérm ez a nőhölgy, hátába fúródott szem-üveggel, lábán a dongómotorrá átalakított tutyikával. 'Itt a fazék, vezíírem, most akkor szépen föltesszük az anyagot forrni. Kezdődhet, aminek kezdődnie kell.
'Légy szárnya bent, se künn nem hallatik, mondta transzban Bebeton, és a titkos receptet a gázrezső fölé téve gondosan adagolni kezdte a porcukrot, a kakukkfüvet, a mentát, a bazsalikomot, a hat hétig ázott krumplistésztát, a végén az egészet megszórta fahéjas békanyállal, de még mindig hiányzott a cinogén alapanyaga. Olyan rágott bajuszdarab, melyet fél éve nem ért víz, s a nap se tud már átsütni rajta. Egyszerre néztünk Bufókára, aki óriás kajlájával épp Möbius-nyolcasokat rajzolt a levegőbe. Nem lehet, fölség, mondta remegő hangon, nyóc éve növesztem, arányos, mint a rosseb, ezért festettek rá vele a Feszty-körképre. Életem árán is megvédem.
'Netene, mondtam békítőleg, hát ennyit nem vagy hajlandó megtenni a Bucoszért, benga? S intettem Krisztinkének, pörizzen Bufó mögé, s ne lacafacázzon, sújtson le a halnippel, mert a kajladarab nélkül felsülünk. 'Gyorsanmá, gyorsanmá, mondta arcizom- és tudatmódosító tanaram, s a pillanatnyi letaglózás után a lenyisszantott bajuszdarabot belebillentette kísérleti fazekunkba. Rövid bugyborékolást hallottunk, aztán füst csapott ki a bödönből. A lepényformájú masszát hűlni hagytuk, majd a hintaló talpával porrá zúztuk. Egy-egy marékkal vettünk a kezünkbe, annyit mondtam halkan ordítva: kezdhetjük!
Szállt a por, mi meg szimatoltunk. A reptéri halucira számítottam. De nem történt semmi különös. Bufóka ébredezni kezdett, ordított, ezt nem tudja elviselni, féloldalas lett a kajla, oda a vonzereje, úgy néz ki, mint a vett ló, melynek hiányzik az egyik füle, ajjajaj, ujjujuj. 'Ne sápíts má, mordultam rá barátságosan, nem látod, hogy nagy agyar ügyet szolgálsz? Nem látta.
'Belekezdek hevesen, mondtam halkan óbégázva, s egy pillanatra úgy éreztem, dobhártyámon szólózok, s egyfolytában motyogok. 'Egyes rendelet nekem. Helyesen teszem, megfellebbezhetetlen leszek. Kettes rendelet: egyetlen kekec se merjen velem szemben, menten megeszem!... Csak mondtam, mondtam, Bebetonék pedig kövülten ültek. 'Hetes rendelet: ne feleselj, keveseknek lehet ezt, fejed beverem, leheleted lenyeletem veled, ne gyere ellenem! Kell nekem Flet degesz ereje!
'Node fölség, mondta Bebeton, s félelmében Krisztinke atillagombjába kapaszkodott. 'Valamit elronthattunk, denagyon. 'Meglehet, feleltem csendben hehegve. Bebeton azt üvöltötte, ki volt az a marha, aki Fűretlen fecskenadrágját beletette a fazékba!?
