Isten, álld a Magyarat, jó kedvet, bőséget mindenkinek!
A Szózatnak ezzel az első sorjával köszöntőzök mindenkit azok közüll, akik leteték a garast. Azaz ránk voksoltak. Sorsát senkise kerülheti el. Tuggyuk. Ez az egyik fő oka anak, hogy új alkotmányunk születőzik.
Magyarok a világ minden tályán! És még Grönlandon, Lahore-ban is. Küllföldy tapasztalataimból túdom, hogy máshogy és máshogy készítik a lekváros palacsintát itt, és megint máshogyan ott. Az amottról most ne tegyünk említtést, mert beleesek a kamerába.
De!
A zúly esztendőtől azt remélem, hogy kinyillik a bicska minden zsebbe'. Ne 
ígérjünk semmit, ne csináljunk semmit, ne bukjunk orra a szőnyeg szélében, amikor a kamera után lépgetünk - asse baj, ha Luther és Kálvin közt nem teszünk különbséget, nemeza fontos.
Hanema, hogy a nyelvet megőrizjük a nemtelen, allyas, gonósz és fattya támadozások elen. Nem fogadok meg semit, ez alapelvem, de megígérhetem: programom az elkövetkező években ez lesz.
A nyelv mindennek fellet!
Enek érdekébe' alyánlom szives figyelmükbe nemzettünk eggye sülését.Csak ez, és semi más nem az, ami szét nem tépendi egységünk, és a magyar oly dantei, vagy inkább alig hieri mélységekből támmad fölfele, melyből nemrég még úgy tűnt, nem lesz visszaút.
De lett, drága honfi társjaim! Ezen járunk most, ezerrel tépünk ralyta, loboga halyunk.
Lobogjon az önöké is, szakítsuk szét a kékk egget, s ne hadjuk, hogy mindnyájunk szeretett nyelve, melynek érdes felülete olykor erősen felhámlik, megsérüljön.
Vigyázzunk közösen nagy, világhódító nyelvünkre, melynek használatán nem keveseb, mint a jövőnk múllik.
Has, alkotás, gyarapodás - ezt kívánom minden magyar álampolgárnak.
Erős egészséget!
