Fideszes vagy, és szégyelled? Köpködnek a munkahelyeden és azzal csúfolnak, akkora paraszt vagy, hogy bicskával eszed a vattacukrot? Gyaláznak az útdíj bevezetése miatt, és téged szidnak azért, mert a rolexes tolvajbanda átveri az országot? Balta a gyereked jele az óvodában, és a régi haverok orrukat befogva átmennek a túloldalra, amikor találkoznak veled?
Úgy érzed, pária vagy, és aggódsz amiatt, hogy évek múlva a fejedre olvassák ezt az egész szart, amiben most tevőlegesen részt veszel? Félsz attól, hogy elkobozzák tőled a trafikbevételt, és vissza kell adnod azoknak a földet, akik a falvakban élnek, és valóban értenek hozzá?
Fideszes vagy, és úgy sejted, hogy évek múlva látványosan meg kell tagadnod azt a sok szemétséget, amihez asszisztáltál? És biztos vagy benne, hogy nem lesz elég, ha azt mondod, parancsra cselekedtél?
Ne keseredj el, még van lehetőséged arra, hogy normális legyél. Íratkozz be hozzám egy speciális visszatérítő tanfolyamra. Jutányos áron megszámítom, neked foglalkozásonként külön kedvezményt adok. Ne feledd, akik későn ébrednek, lemaradnak a kurzusról. Vigyázz, mert rádverik a balhét.
Az első foglalkozásokon az Elvtelen seggnyalásról való leszoktatás lesz a téma. A többit később megbeszéljük. Sok sikert, hozhatod a haverjaidat is. Tömeges lesz a túljelentkezés.
Csokit talált a Suttyó, föltépte fogával a zacskót. A Szent Sáska leste mellette a lehulló morzsát. Tele bendővel röhincélt emez rajta, Zsákmányt lelt szuszogva, semmiképp se adja.
Enyém ez is, bezabálhatom, lihegett a bendős, és örült, hogy másokat megelőzhetett. Meddig a szem ellát, mindent uralhatok már, végtelen hatalmam betetőztetett.
Folytatta még a szuszogást, a földről elemelkedve, a róka a hollót nyüsztette a sajtért idelent. Szállt a Suttyó, akár a léggömb, egyre feljebb, Szétdurrant, de annak hírértéke nem lett.
Fölséged magas, délceg, bölcs és mindég tudjamán - lihegte Szógyártó, s nyelvét, mely végigtekeredett a veres szölnyegen, belaffintotta maga - azazhogy: Ön - után.
- Mieza? Tudo mén, de akkor is, tudjamám.
- Pucitörvény, melyet rendelni tetszett - hajlongott Szógyártó, s nyelvét benedvelte, ki ne száradjon.
- Benne van az a regi... na, rigoró, vagy mi, rugózta, az istenbe, azaz belém, ragidarisz...
- Feliratkozódás! - bődült be kőbanyai bérleményem folyosójáról Pufóka, ki egy turul hátán lovagolt, s kis híján fellökte a zéletnagyságú halnippet, melyet a Zajtó elé támaszoltunk. Ki ott belép, felhagy minden reménnyel, s meg köll hajolnia a Nipp előtt, ezze lis kifejezi irántam valló hálóját.
- Mit hoztunk, hű fullajtárunk, bajszunk zselészaga messzire kísérjen - intéztem Pufóka felé fejedelmi többesem, s a léccsapóval, melyet Bebeton dokker hagyományozott ránk, arrább tereltem Szógyártó laffincsát, botolni lehet benne, s izeg-mozog állandóan, ilyen aktív nyelvet rég nem láttam már.
- Fogadd, Fölség e fletiánus kelyhet, melyből hörpölhetsz kedvedre ezután - mondta Pufó sejtelmest, s egy koponyát illesztett 70-szer 70-es kinyitható konyhaasztalomra, melyről csipegetni szokott 'serehadunk, szeretnek morzsákat lecsípni, szent hullarablás, ordítják, s bendőjüket fogják a röhögéstől.
- Csinoska, de még van szeme - mondtam jelentősen, s elhatároztam, az asztalfiából kalapácsot szerzek, s leszögezem Szógyártó laffincsát, mely egyfolytába' tekergőzik. - Írjad má! - üvöltöttem, s kértem, engedjék ki a ketrecből a krónikást, aki oly szépe nír akkor is, ha nem juta zeszembe semmise. De olyan sohase szokik előfordulni, csak úgy mondom, a konsutra.... konestira... na, a rohadt életbe... nem juta zeszembe... a szóbanforgás végett.
- Írom Fölség - mondta a szeppent bérborzina, s belemártotta szaftos pennáját a lekvárosüvegbe. - De akkor tessék...
- Némá, hát mit parancsolgatol te itten! - üvöltőztem kedvesen, épp csaka rend kedvéért, s láttam, kőbanyai bérleményem hátsó falán a tengeres poszteren táncikálni kezdtek a delfinek, fullajtáraim mórikálták magukat, mert tudták, a szeánsz lexebb részéhez érkeztünk. - Mit kell tennem, hogy jól mutasson a Riskócerájban
- Szögezze le, Fölség, nyomban, s a mozdulatra emlékezni foga nép - nógatott a matild, én pedig nem álltam ellent. A stelázsi fiókjából rántom elő a vasszeget, s rögzítem Szógyártó nyelvét végig a NER (Nagyságom Excentrikus Rokolyája) mentén, hogy aztán a veres laffincs legyen bevonulásom iránya, hóhahó, Pufó, bajszod föl ne sértse, vigyázzá'!
- Megvan, megvan - ujjongott a matild, s azt motyogta, benne leszek a tévében, már én, s nem ő, ugye nem értettem félre.
- Nem, kedvesem, olyan még sose nem fordulte lővelem - üvöltőztem csöndben, s a zajtól a halnipp cápacsontjai zörögni kezdtek, a Zajtóból elmenekült a zár.
- Na, milyen így, leszögezve? - fordultam kedvesen a kinyúlt Szógyártóhoz, kinek nyelve végigtekergőzött bérleményem linóleumán.
- Príma, príma - nézett rám hálatelt ábrázattal nyelves pankrátorom. - Fölség, én még soha így, ilyen szépen nem voltam leszögezve. Hála érte.
Békésen telt az est, hajlongoztak a poszteren a pálmafák. Kinyomtam a koponyából a maradék szemet, s a golyót belétettem egy műanyag fogmosópohárba. - Volt nézni? - üvöltöttem rá, mert le nem vette rólam a nemistom mijét. - A végén még kinyomlak - jegyeztem meg, s mély álomba szenderültem. Álmomban szép kitüntetést vettem át magamtól. Oly megható volt, hogy ha tudnék sírni, egészen biztos megkönnyeztem volna...
*
A Puci titkos naplója első évadának 111 részét valahol itt találod, ha annyira keresőzöd. (NH)
Meg kell szólalnom, pedig azt hittem, nagyhencegként jó ideig hallgathatok. De nem lehet. Van egy eset Egerben, a részletekbe bele nem mennék, ott egye meg a fene az egészet úgy, ahogy van.
Épp csak annyit teszek, leginkább önmagam megnyugtatására, hogy meghallgatom annak a pompás színésznek a szavalatát, akivel most néhány balfék játszadozni kezdett.
Utálok minden divatmagyart, elfáradtam a küzdelemben, így aztán könnyen tudok e versikével azonosulni.
Nincs is más dolgunk mostanában, mint a fülelőzés. A csürhe meg ordítson, ahogy a torkán kifér.
Mottó: "Fölséged akkora paraszt, hogy a vattacukrot is bicskával eszi."
Egyfolytában hazudok. E blog ezzel az écával rajtolt a Zelmúlt élvtizedben. Sokan nekem rontottak akkor emiatt: milyen embör az, aki ezt ilyen nyíltan vállalni meri.
Nem gondoltam, hogy a Puci titkos naplója pordzsekt közlése közben mindezt agyaráznom kellett volna. A szolgen (pestiesen: slogan) arra a pirinkó problémára próbált rávillantani, mely a politikushad ordenáré hazudozásait jellemezte. Na jó, na jó, akkortájt főként Gyurcsány Ferenc őszödi beszélye állott a hazudásdömping fókuszában, egyebek (az én Pucim alteregoja is, többek közt) fennhangon sóhajtotta bele a kedves mállasztópolgár pofijába, hogy sohase nem hazudózott.
Mosmeg viszont mi derül ki a Wikileaks doksijaiból? Hát hogy ez a zösszevissza hazudozás nagyon is széles körben bevett dolog volt a 2006-os kampány idején Szenték házatáján is. Sőtmitöbb: a Zanyatejjel szítták magukba azt az ocsmányságot, amit a nyilvánosság előtt oly magosra húzott orral gyaláztak.
Nagyon, nagyon mocskos dolgok derülnek ki a Wikileaks távirataiból. Puciék elhessentik, piha az, ne tessenek nagy jelentőséget tulajdonítni neki. A nép bekajolja, és nem ordítózik, hogy aszongya: mit is tetszett az ideggyenge ellenfélről mondni? Meg tetszik ölni rögvest? Nináni! Hogy is van ez, khérrrem?!!!
Nem ragozom tovább. Ellenben újraközlök. Álljon itt gyalázkodásokkal tarkított véleményem helyett a PTN egyik jellemző fejezete, mely rávilágít arra, miért is választottam 2008-ban az Egyfolytában hazudok... formulácskát.
*
"Mitis teccett az imént kérdezni, Fölség? - fordult hozzám Bebeton, aki újabban bekattanni látszik, eza légyhiány egészen morózussá és szórakozottá teszi, sajnida a mirelit légycombokkal semmire se mentem, "nem szállnak", mondta a dokker, s erőt vett rajta a búskomor.
'Mire menta Mábocs meg a kommand, harapósabb lettea zemeszpék hada, Pufóka föl tudta-e ingerelni őket kellőképp? Nagyjából ennyi, mit tudni szerettem volna, méga villanyoltás előtt. Harci kedvem a tetőfokra hág.
'Jó lállunk, Mábocs izent, harapni még nem harapnak, de már megtanulták Pucit szidni...
'Netene, hát ez a tréning eleje? Engem gyaláza medve? Erre tanítja a zellent?
'Ingerléssel próbálkozunk, Fölség, s úgy gondoltuk, ha magát szidják, azzal a démonitás növelhető. Harapdálás lesz a vége, s akkor kezdődhet a leszámolás!
'Hane mosztán milyen konkrét szidalmak bevezetésére mondott áment, kedves doktor?
'Mábocs azt jelentette, hernyótalpas a kedves édesanyja, Fölség, ezzel kezdte. Aztán pedig azt a rigmust gyakoroltatta velük, mely a folklórban úgy hangzik: 'Húzzo napád a...
'...mijére?
'...most hirtelen nem is ju teszembe.
'...fülére?
'...Ne mis tom pontosan, Fölség. Maradjunk annyiban, hogy a némiképp szofisztikált szidalmakat Mábocs nem részletezte.
'Maga elhallgat előlem valamit, doktor!
'Isten ments, Fölség.
'Akkor olvassa föl pontosan a medve jelentését.
'Biztos benne, uram?
'Nanáni!
'Rendben van. de ne engem tessék majd hibáztatni.
'Dr. Kieza! Elég legyen a mellébeszédből! Mia megszólítás?
"Nehogy Puci kezébe kerüljön! - mondta Bebeton, s behúzódott a zakvárjum árnyékába. - Biztos, hogy szó szerint szeretné hallani, Fölség?
'Olvasd, tűröm!
'Azt tanítom velük legelébb, hogy Puci nem demokarta, hanem csak egy kis sunnyogó dekamanci...
'Hogya zannya ne sirassa! - rikkantottam föla meglepődéstől.
'...azt is beléjük verem, úgy teccik feszítni - itt Fölségedről van szó -, mint tanyasi kutya a betonjárdán. És a Mábocs azt is jelzi, kicsiket tetszik lépni, és aprózni tetszik, mint macska a fingást... Tovább is van. Mondjam még?
'Nináni! - kurjantottam, s számba halnippet illesztettem szájzár ellen. - Olvasd - sziszegtem - mi toktat a málnapásztor, hogya frász törje a kia derekát.
'Fölséged úgy baktat, mint a nyúl a szántásban, Fölséged annyit ér, mint kopasz pinán a paróka, s engedtessék nekem, de azt is írja a medve, hogy Fölséged úgy bele szokott keveredni a mondókájába, mint sün a rágógumiba. Aztán meg Fölséged akkora paraszt, hogy a vattacukrot is bicskával eszi.
'És ezt mind megtanítja velük? - kérdeztem a sztereó cápával a számban.
'Miazhogy! Már kívülről fújják!
'Mitír még? Mivel szokta még ellenem hangolni őket?
'Azzal, hogy megtanította velük Fölséged kedvelt rímeit. Mosta zemeszpék hada azt üvölti: "Csukd le, kislány, szempilládat, hadd fogom meg a...
'Netovább, a zár, a zár - sziszegtem, mert a szterócápa nagyot reccsent a bal fölső hatos alatt, s bármennyire el akartam kerülni, beállta szájzár. Méghozzá úgy, hogy telement kerámiával.
'Fölség, mondta Bebeton fölém hajolva, miközben a kulccsal babrált, minden a legnagyobb rendben halad. Még pár nap, s újult erővel törnek magára, úgy, ahogy parancsolta. S akkor aztán kezdőd heta haddelhadd!
Az Alkotmánybíróság hétfőn úgy határozott, hogy a LIGA Szakszervezetek népszavazásra bocsátandó kérdése, miszerint
"Egyetért-e Ön azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár ne haladhassa meg a 62 évet?"
- túl bonyolult és összetett ahhoz, hogy az átlag állampolgár megértse.
*
2008. március 9-én a nép nem egy, hanem három kérdésre is képes volt még válaszolni. Ezek bonyolultságának megítélése nem az én tisztem. De mintha a nép az indokoltnál többet hülyült volna az eltelt három év alatt.
"Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?"
"Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?"
"Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?"
Van az egyik Orbán Viktor, akit Brüsszelben támadás ért a médiatörvény miatt. Ez Orbán Viktor ideges és tehetetlen. Ül a helyén és zavartan körmölget, váratlanul éri "a támadás". Melyről utólag úgy vélekedik, hogy az az egész magyar nemzetet érte. Miközben - ha jól emlékszem -, a szónokló úr végig következetesen Möszjő Ohban-t emlegetett. Ez pedig talán nem egyenlő minden magyar sorsközösségével.
Mozi 1.
Hazajön aztán Möszjő Ohban, s az itthoni istállómelegben megfürödve újult erővel veti magát a küzdelembe. S azt mondja, hogy ami eddig volt, az most már nincs. Mert a magyarok - megint így: együtt, s vele az egész nemzeti közösség - visszaverte a gonosz támadásokat.
Mozi 2.
Tessék eldönteni, melyik az igazi. S melyiktől van okunk jobban félni. Illetve hogy félni kell-e attól a politikustól, aki önmagát a nemzet egészével azonosítja. Vicc ez, vagy vannak történelmi előképei?
E poszt inkább csak dokumentálni szeretné ezt a lehetetlen állapotot. Évek múlva sokkal érdekesebb lesz.Amikor túljutunk ezen az egészen.
1. "A magyar nép osztozik a zsidóság fájdalmában, együtt érez az áldozatok hozzátartozóival - mondta Martonyi János a holokauszt nemzetközi emléknapján tartott budapesti rendezvényen. A magyar holokauszt az egész magyar nemzet tragédiája, az állam nem tudta megvédeni saját állampolgárait egy idegen hatalomtól, sőt elpusztításukhoz ugyan kényszer hatására, de segítséget nyújtott." (Martonyi János külügyminiszter a Holokauszt emléknapon, 2011. január 27.)
2. Magyarországból „bűz árad” – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben… (Bayer Zsolt cikke a Magyar Hírlap 2011. január 4-i számában)
3. "Úgyhogy nagyon figyelj most, Kovács Lajos! Mint mondottam volt, ilyenféle alakokkal tele voltunk 1998 és 2002 között is már. De most nem leszünk tele. S te már most, a legelején jó, ha tudod, mostantól fogva a legszemélyesebb magánügyem, hogy veled leszámoljak. Ezt a kis cikket vedd selyemzsinórnak. Mert az. S nem érdekel, kivel vadászgatsz – semmi nem érdekel. Csak az érdekel, hogy a kétharmados győzelmünk után te vetted a bátorságot, hogy velem, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosával fenyegesd, riogasd a helybéli ősfideszeseket. Egyáltalán: te vetted a bátorságot, hogy megfenyegesd az ősfideszeseket. Kár volt, Kovács Lajos. Hiba volt,Kovács Lajos. (Bayer cikke a kétharmad mámorában 2010. május 4-én.)
4. Martonyi János Orbán Viktor külügyminisztere. Bayer a barátja. Orbán Viktor az EU soros elnök Magyarország kormányfője. Martonyi János úgy osztozik a zsidóság fájdalmában a Holokauszt emléknapon, hogy pár héttel előtte a miniszterelnök barátja azt hiányolja, hogy nem sikerült többeket megölni az orgoványi erdőben. "A magyar holokauszt az egész magyar nemzet tragédiája" - mondja Martonyi. "Valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék" - írja az Orbánnal parolázó Bayer.
Eljárást indított a médiahatóság az RTL Klub ellen, a csatorna egyik októberi híradója miatt. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság azt kifogásolja, hogy tényszerű tájékoztatás helyett az RTL Klub híradója megrázó, meghökkentő részleteket emelt ki egy bűnügyi híradásból, és ezek "megragadhattak a fiatalkorú nézők tudatában". Az RTL Klub visszautasította a hatóság megállapításait.
Törvénysértést valószínűsít, ezért vizsgálatot indított az RTL Klub ellen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. A médiahatóság szerint a csatorna 2010. október 1-jei híradójában sugárzott bűnügyi tudósítás a tényszerűség helyett a megrázó, meghökkentő részleteket emelte ki. A tévécsatorna esti híradójában beszámolt arról, hogy egy nagymányoki férfi megölte, majd feldarabolta testvérét, és mindezt videóra vette.
A médiahatóság kifogásolja, hogy a hírolvasó a hír felkonferálása előtt nem jelentette be, hogy a "nyugalom megzavarására alkalmas képi és hanghatások következnek", csak közvetlenül a hír lejátszása előtt mondta el, hogy megrázó képeket láthat majd a néző. A hatóság leginkább azt kifogásolja, hogy a készítők a riportban "hatásvadász" módon, a gyilkosság brutalitását hangsúlyozták, a bevezetőben és magában a riportban is. A médiahatóság vizsgálata szerint a tényszerű tájékoztatás helyett az "érzelmi bevonódást" helyezte előtérbe az RTL Klub, és a felkavaró képeket kiskorúak is láthatták, mert a Barátok közt szünetében sugározták.
Az RTL Klub visszautasította a hatóság kifogásait, mert szerintük a megállapítások azt sugallják, hogy nem lehet beszámolni erőszakról vagy balesetről, mert az ilyen hírek esetleg a nyugalom megzavarására alkalmasak. Ezzel viszont a csatorna szerint sérül a szerkesztői szabadság.
2.
"spárgával két póznára kötve himbálódzik felettünk egy emberi kéz - olvasható a Zalaegerszegen kiadott Miami Press című, többnyire leszbikus meztelen nők képeit közlő softpornó újságban. - Fakó, petyhüdt, összetöpörödött, félig már mumifikálódott. Ahogy a könnyű szellő lengette, úgy tűnt, mintha integetne nekünk. - Gyere, menjünk - mondom. - Azt hiszem, sürgősen rókáznom kell.
Isten, álld a Magyarat, jó kedvet, bőséget mindenkinek!
A Szózatnak ezzel az első sorjával köszöntőzök mindenkit azok közüll, akik leteték a garast. Azaz ránk voksoltak. Sorsát senkise kerülheti el. Tuggyuk. Ez az egyik fő oka anak, hogy új alkotmányunk születőzik.
Magyarok a világ minden tályán! És még Grönlandon, Lahore-ban is. Küllföldy tapasztalataimból túdom, hogy máshogy és máshogy készítik a lekváros palacsintát itt, és megint máshogyan ott. Az amottról most ne tegyünk említtést, mert beleesek a kamerába.
De!
A zúly esztendőtől azt remélem, hogy kinyillik a bicska minden zsebbe'. Ne ígérjünk semmit, ne csináljunk semmit, ne bukjunk orra a szőnyeg szélében, amikor a kamera után lépgetünk - asse baj, ha Luther és Kálvin közt nem teszünk különbséget, nemeza fontos.
Hanema, hogy a nyelvet megőrizjük a nemtelen, allyas, gonósz és fattya támadozások elen. Nem fogadok meg semit, ez alapelvem, de megígérhetem: programom az elkövetkező években ez lesz.
A nyelv mindennek fellet!
Enek érdekébe' alyánlom szives figyelmükbe nemzettünk eggye sülését.Csak ez, és semi más nem az, ami szét nem tépendi egységünk, és a magyar oly dantei, vagy inkább alig hieri mélységekből támmad fölfele, melyből nemrég még úgy tűnt, nem lesz visszaút.
De lett, drága honfi társjaim! Ezen járunk most, ezerrel tépünk ralyta, loboga halyunk.
Lobogjon az önöké is, szakítsuk szét a kékk egget, s ne hadjuk, hogy mindnyájunk szeretett nyelve, melynek érdes felülete olykor erősen felhámlik, megsérüljön.
Vigyázzunk közösen nagy, világhódító nyelvünkre, melynek használatán nem keveseb, mint a jövőnk múllik.
Has, alkotás, gyarapodás - ezt kívánom minden magyar álampolgárnak.
tőled a trafikbevételt, és vissza kell adnod azoknak a földet, akik a falvakban élnek, és valóban értenek hozzá?
Fideszes vagy, és úgy sejted, hogy évek múlva látványosan meg kell tagadnod azt a sok szemétséget, amihez asszisztáltál? És biztos vagy benne, hogy nem lesz elég, ha azt mondod, parancsra cselekedtél?
