Szok-szok öccá, kevesz eze - mondta Pufóka, akivel Bebeton útmutatásának megfelelően azt gyakoroltuk, hogyan kell visí... azazhogy vusi... na, az elébb itt volt... vasiné....  - Megvenni a zoknit - vágott közbe dr. Kieza, s azt kérte Pufótól, kösse varkocsba ősagyar kajláját, s szemét…

Fölség, fel kell készítenem a legszörnyűbb, legváratlanabb dologra, ami túlszárnyalja közös ladérozásunk valamennyi nyűgét, nyavalyáját, kérem, harapjon rá egy halnippre időben, mert az a gyanúm, napokig tetszene óbégázni tőle... 'Nomia, csak nem a Zasszem?, kérdeződtem szempillámra…

Béke honolt lakótelepi bérleményemben, Mábocs és az ébredező Fűretlen egymást gyalázva huszonegyezett a zakvárjum mellett, a kredenc halnippjei sütkéreztek az őszi napsütésben, ökörnyál úszott el az abla kelőtt, Bebeton a búvárszemüvegében a pálmafás poszter alatt leste, hátha talál csapózható…

  No hogy a Fűretlen is visszakerült, ni - sikkantottam alig hallhatóan, s láto mám, hogy a colos heverőzik, s horkol, minta rosseb.  - Jó áma a Sasszem szundipora - morgandírozott a medve, s vakarni kezdte a büdös bundát. - Nem is volt olyan rossz, mikor bevittek hozzá.  - Nonémá, hát…

Lassan mindenem áthurcoltam a régi nolblogról, teli a ház kacattal, keresem az elveszett fotókat, az eltűnt videókat. Tény, hogy kezdem otthonosan belakni az új kéglit. Látom, mi merre van, csak még azt nem látom, ki hol lakik valójában. Megy a kergetőzés, klikkszaporító kompániák verbuválódnak, ami…