Némá, én meg lehet, hogy visszatérek, ni.

A csokis suttyó (La Fontaine modorában)

Csokit talált a Suttyó, föltépte fogával a zacskót.
A Szent Sáska leste mellette a lehulló morzsát.
Tele bendővel röhincélt emez rajta,
Zsákmányt lelt szuszogva, semmiképp se adja.

Enyém ez is, bezabálhatom, lihegett a bendős,
és örült, hogy másokat megelőzhetett.
Meddig a szem ellát, mindent uralhatok már,
végtelen hatalmam betetőztetett.

Folytatta még a szuszogást, a földről elemelkedve,
a róka a hollót nyüsztette a sajtért idelent.
Szállt a Suttyó, akár a léggömb, egyre feljebb,
Szétdurrant, de annak hírértéke nem lett.