Ne mozduljon, Fölség!, rikkantott rám Bebeton, s csapójával óvatosan araszolni kezdett. Négykézlábra ereszkedve közelítette meg a zakváriumot, megbújt mögötte, s a rózsaszín fegyvert, melytől egész Amerika rettegett, mikor ott jártunk, maga mellett lógatva figyelte az üveg szélén megülő döglegyet. A kora nyár csalhatatlan hírnökét, a rovarvilág gyanútlan képviselőjét.

A pálmafás poszter előterében húztam meg magam, csak arra ügyeltem, hogy a képen lévő kókuszdió nehogy fejemre hulljon - évek óta eleresztette a ragasztó az ágakat, egyszer még baleset lesz belőle.

Bebeton felsőteste megfeszült, kettőt perdült a levegőben, a hátsója kihegyesedett. Lehetett hallani a levegőben a csapó suhanását. A csattanás nyomán szökőár keletkezett a vízben, a cápanippek kétségbeesetten kapkodtak levegő után.

A légy viszont - mindkettőnk őszinte döbbenetére - tovaröppent, s megült a zablakpárkányon.

'Elhibázta, doki!, mondtam kevéske természetes kárörömmel a torkomban, s láttam Bebeton vérben forgó szemét, s hallottam, amint sziszegve monologizál. 'Nem vagyoka régi, erőm elhágy, figyelmem lanyhul, nem lesz ennek jó vége.

Node, doktor, mondtam, s rögtön figyelmeztettem is magam, semmi node!, csakis ellenfeleinket hibáztathatjuk minden ballépésünkért.

Tudom, Fölség, mondta dr. Kieza, mégis valahogy most úgy érzem, ezt a legyet én hibáztam el.

'Téved, doktor, súgtam halkan, velőt rázva, épp csak annyira, hogy a mikiegeres bögre arrább mozduljon a stelázsi tetején. Nem hibázta el! A zellen keze ide is betette a lábát! Valaki, meg nem mondanám, hogy ki, de biztos, hogy nem mi, megsúgta a légynek, hogy sújtani készülünk, s odébb hessentette a szárnyast. Ezt, ha újra korrmányra kerülünk, ki kell majd vizsgáltatni, s az agyar nemzet csapása elleni tudatos ellenszegülésért az illetőt áristomba köll csukatni.

'Jól van, Fölség, elment, hát elment, mondta rezignáltan Bebeton, lesz majd másik, azt már lecsapjuk, mint a taxiórát.

'Nem addiga, kurjantottam némán, ezt a zegész mahinácot vissza kell csinálni. Ha mi jövünk, úgy intézzük, hogy kimondjuk: a légy le lett csapva, slussz. Hiábahogy másként történtek itta dolgok. Tudja má, hogy mire gondolok?

Soha nem láttam Bebetont ilyen gondterheltnek. Csalódás volt számára a mellécsapás, s bólintott ugyan, mikor beígértem a csorba kiköszörülését, de tudta, ez azt jelenti, eljön az idő, mikor a  történelem jótékony meghamisítására is vállalkoznunk kell. Csak és kizárólag az agyarság fennmaradása érdekében. Minden önös cél és szándék sziggorú mellőzésével!

'Ez magától - azaz Öntől - értetődő, mondta Bebeton, s csapójával az ablakhoz ballagott.

összpuci itt, oszt jó napot