Kell neke meza nő!, üvöltőztem, amikor Mábocs rám csörrent, és kérte, hallgassam végig türelemmel, közben ne csináljak semmit, a csizmámat mondjuk vegyem le, mert attól, amit mondni fog, ki fogok ugrani belőle. 

'Randalérozik a kedves, mondta halkan a brummancs, és szidni kezdte az Üldöző Boy Szolgálatot, melyet súlyos Pucosz-pénzből tartok fönn, hogy mindenről időben értesüljek, még mielőtt kigondolják. De mégse tudok semmit, sőthacsak rájuk hagyatkoznék, el volnék vágva a külvilágtól, mondhatom, szép. 

'Merre, hogyna, hány méter?, tettem föla kérdést, és arra kértem a medvét, álljon már hátrább a készüléktől vagy három méterre, mert a zsinóron át is érzem szőre tavaszi párolgását, a faggyas medvebund pedig jobban tud szagolódni, minta csizma, melyet három hétig nem veszünk le lábunkról. 

Node, Fölség, ne szőrözzünk ennyit, mondta a medve, és firtatta, mit tegyen, ha fölleli a sellőt, kinek távolléte - csak most jövök rá - ugyanoly kényelmetlen, mint mikor a fülembe duruzsolózott, és közben drrrágavezíírkedett. 

Győzd meg, jöjjön, kötök vele új megállapodást, csak hagyja abba a randalért, ne legyen rakoncátlan, ne találjon ki semmit magától, hagyja a gondolkodást másra, Bebetonra, Pufókára, s rám, nyilván elsősorban, ez, gondolom, napnál világosabb. 

Nemaza fajta, morogta a brummancs, s hallottam, amint beszélgetés közben cápanippet rágogat, s nagyokat csamcsint hozzá. De elnéztem a csukcs medvének ezt a nevelésbeli hiányosságot, annyit mondtam csak, a frász törné kia derekát, kutatózzon hatékonyabban, szedje le róla a pikkelyt, kösse láncra, tőlem huszonegyezni is leülhet vele, csak ne hagyja, hogy kárt tegyen bennünk az örökös szájalással, és azzal, hogy indokolatlanul sokat pattogózik veres atillájának gombjaival. A múltkor is lelőtt egy védett emeszpét, aki titokban velünk volt, nekünk suttogózott, Krisztinke meg puff, leszedte, oszta trófeáját fölkínálta, tegyem szobám falára, a tengerparti poszter közepére. Hámáhogy képzeli, üvöltöttem szerelemmel telt hangomon, tegyem a kaffer alvadt vértől csepegő fejét a Szesel-szigeti naplemente fölé? És a Krisztin mit mondott erre! Őneki mindene a szabad pattogózás, nem úgy van az, hogy falkában vadászik, akkor lődöz, mikor kedve tartja.

Nézd, Puci, felelte Mábocs, engem konspiratív melóra szegődtettél, nem kenyerem a finomkodás, ha előhalászom, mert most már biztos, hogy vízközelben lesz a hableány, úgy lecsapom, mint Bebeton a márciusi legyet, oszt kiterítve tálalom, azután azt csinálsz vele, amit akarsz. 

Finomabban, medve, sokkal finomabban, fogtam susogóra, s közben kitéptem a falból a telefonzsinórt, nehogymá valaki lehallgasson bennünk. Így már jó, mondtam, s azt kértem a taroló medvencstől, ne tegyen semmi meggondolatlant, bírja bizalmam a sok tratli ügye után is, busásan megjutalmazom trónra jutásom után, annyi sósheringet kap, hogy kitapétázhatja vele a zállatkerti medence oldalát. Csak legyen óvatos, és amint előhalássza, rögtön hívjon, hogy mehessek, s belátásra bírjama nőt, plusz a mellére tegyek valami plecsnit, melyre az lesz írva, örök hálával tőlem, aki egy időben nagyon szerette...

...a pacalpörköltet. Mert azért nem lehet egy hebehurgya vallomással mindent egycsapásra tönkretenni, gondolo mén.

A puci-össz itt látható, ni