Megvahan! - kiáltottam néma csöndben, s egy szemvillanás alatt a pálmafás poszter alatt találtam magam, hogy összegyűlt fullajtáraimnak buzdító szózatot adja kelő. Előzőleg leemeltem a kredenc tetejéről egy pompás üvegcsét; bámulta Pufóka, Bebeton, Szógyártó és a zidőközben előkeveredett Fűretlen, Répás és Derogál is. Mert amikor valami megvan, tom régről, mindjárt sokkal egyszerűbb őket megtalálni.
'A győzelemre teccik gondolni, Fölség, az van meg? - kérdezte hunyorogva Fűretlen, s éppen tapsolni készült, mikor Bebeton leintette. 
'Várjon má, a győzelem, ha nem tévedek, olyasvalami, melynek bejelentése csak és kizárólag a Fölségre korlátozódik.
'Ugyan, ne legyen már ennyire szőrös szívű, dokker - jegyeztem meg enyhülten, s hozzátettem, természetesen ez szóról szóra igaz, ha valaki úgy gondolná, hogy elémvág, annak 1. műanyagfésűvel szedem kia hangszálait, 2. azt a pillanatot is elátkozza, amikor először szagolt be lakótelepi bérleményembe.
'Apropó szag - álltam meg egy pillanatra, s az üvegcsét közszemlére tettem. Körülgyűltek hű fullajtáraim, leesett az álluk - Derogálé nagy csörrenéssel hullott a padlóra, úgy kellett összekaparni.
'Mieza rejtélyes lila lötty az alján, Uram? - kérdezte dr. Kieza Bebeton, s szemlátomást meglepődött azon, hogy őt sem avattam be a nagy titokba.
'Löttynek nem nevezném - feleltem méltóságot magamra erőltetve. - Csodaszer ez, titkos fegyver. A zemeszpék elleni végső csata legfontosabb eszköze. Sartégiám sine... na...mi is jön ezután...qua...nem, nem, az elébb még itt volt a nyelvemen...
'Nénje? - próbálkozott Fűretlen, s mikor fejére néztem, rögtön eszembe jutott: nonja. Sine qua non!
'Oly anyag ez, barátaim, hogy rögtön a zemeszpék szaglórendszerét zavarja össze, fékezi a tájékozódást, s meghátrálásra készteti a legbátrabb harcosokat is. Titkos receptúra alapján, Asszem Sasszem megtévesztésével készült, ketten tudtunk róla, de megnyugtatásul közlöm, egyedül maradtam.
'Node Fölség - kezdte volna Répás a mondókáját, ám én az ismert módon alig hallhatóan felordítottam ("Sehemmi nohode!"), majd a váratlan pillanatban résnyire nyitottam az üvegcse kupakját, s a kiáramló anyagot Répás orrára hintettem. Eza máskor oly karakán fullajtár, kiről aza hír járja, hogy szemtelensége miatt a piaci légy előre köszön neki, egy szempillantás alatt megjuhászodott, s úgy vágódott el a parketten, hogy szóltam Derogálnak, lehet fölmosni. Répást a fal mellé támasztottuk, s figyeltük a hatást. Herélt hangon énekelt, s a dalból azt vettem ki, engem dicsőít.
'Ezasz tána zanyag, Fölség - hüledezett Szógyártó, ki sok csodát látott már házam táján - bizalmasan szokta súgni, általában tőlem -, de most azért nem tud megmoccanni, mert a
földbe gyökerezett a lába; kérdi is, nagy tisztelettel, nem lesz-e gond ez az alattunk lévő nyolcadik emeleten, hová a hajszálgyökerek hamarosan le fognak hatolni. Megnyugtattam, az az emelet is a miénk, csak nyugodtan eresztgessen.
'Miből va nez valójában? - tette föla kérdést dr. Kieza, s egészen közelről vizsgálta Répás keresztbe állt szembogarait.
'Itt van a titok, ni! - rikkantottam bölcs visszafogottsággal, s a sárga gunyicsizmát, melyet eddig rejtve tartottam, díszhelyre tettem a zasztalra. Mikor a zakvárjum ikercápái meglátták, ijedten ugratóztak bea mosogatóba.
'Ennek illatanyagát sikerült fermentálnunk - jelentettem be méltóságteljesen. - Hallatlan teljesítmény, s a hadtörténelem új távlatait nyitja meg. Támadtak már kézifegyverekkel, mentek rá az ellenségre lóval, lőttek ratákkal a levegőből, Sztalin-gyertyákkal sivákoltak az égen - de olyan még nem volt, hogy valaki lábszaggal verte volna széta zellent. Barátaim! Közelg a győzelmi mámor napja! Fusson, meneküljön előlünk, akinek orra van!
összpuci itt illatozódik
