Nem sokkal a mohácsi vész után mentem el a nolblogról, elüldöztek innen, pedig zseni voltam. Szomorúan kell látnom, hogy miután eltávozott velem számos keratív bolger, író, filmes, esztéta és gondolkoZó, mennyire kiüresedett a nolblog. Ma is úgy néz ki, mint egy dinnyeraktár az atomháború után.
Nata miatt van ez is, természetesen. Ő tehet arról, hogy a cuncimókusodást elősegítő Kingaskótnak boszorkánypörben kellett megperkelődnie, nem is beszélve más keratívokról - de hát ti ezt úgyse tudhatjátok, mert betiltotta 
nektek a gondolkozást a Nata.
Szegény kis ötlettelen, diktatúrában senyvedő árváim! Most látom csak, milyen szörnyű és sivár itt az élet nélkülem. Amikor elmentem, nem gondoltam volna ezt, de ma már tudom (mert a kerítésszaggató filmesek, esztéták és más csúcsgondolkoZók eleve tudhassák esztet), hogy távozásunkkal megöltük a nolblogot. Emiatt lelkiismeret-furdalásom volt, most érkezett el az ideje, hogy eláruljam nektek (IP-cím alapján, amiről ti, szegény tudatlanok, azt gondoljátok, az InternetPicsa rövidítése), hogy az apály és dagály váltakozásától kezdve a Lehman Brothers csődjén át a forint le- és felértékelődéséről is kizárólag Nata tehet.
Most, hogy tudjátok a nagy titkot, és újra láthattok engem, megnyugodhattok. Itt vagyok, örüljetek nekem, kérdezzetek bármit, mert minden kis tetű nyavalyás problémátokra szinte azonnal tudok válaszolni (ha nem, legföljebb fölhívom Na...na szóval bátorodjatok, vége a sötétségnek, büdösparasztok!).
Egyesek azt gondolják rólam, milyen dolog az, fölköpni a levegőbe, és lecsapni azt egy teniszütővel. Elárulhatom nektek (IP-cím alapján), hogy az ilyet minden keratív gondolkoZó könnyen meg tudja csinálni, majd benneteket is megtanítunk rá, szemét banda, akik hagytátok, hogy elradírozzanak bennünket máshová, többnyire oda, ahol senkit se ismertünk, s azóta, mióta elmentünk, állandóan keratívkedni köllött, hogy visszaszivárogjunk, na. De ne gondoljátok, hogy miattatok van ez az egész, utolsó szemét tetű, mezítlábas és pancser, a bolgot és nemzetközi trendet hírből sem ismerő, alul- és mellétájékoztatott ilyen-olyan senkiházi nolblog-banda - ezt most vegyétek úgy, hogy szeretetből mondtam.
Mit tudtam én annak idején nagyon? Ami miatt üldözésnek voltam kitéve. A tudás sindodekanonja volt, hogy például ha leütöttem a billentyűzeten az L-jelet, abból különféle algoritmusok közbeiktatásával a képernyőn L-betű lett. Nata rögtön letiltott ezért, én pedig utólag hiába tiltakoztam, hogy nem hernyótalpasa zanyám. Legyilkolászás lett a végem. A másik bűnöm az volt, hogy tisztában voltam saját rendkívüli 
képességemmel, úgymint asztrálódás, láthatatlanná válás IP-cím azonosító progi segítségével. Önismereti blogom - melyet Zseni a zseninek nem vájja kia szemét alcímmel maszkoltam - szemet szúrt Natának, aki azt is megneszelte, hogy az IP-címen túli való világban enyhén szólva is gyönyörű vagyok. Marilyn Monroe, ha élne, csak jelenthetne nálam. Ezt Nata olyan sértésnek vette, ami miatt mennem kellett - hogy rohadnátok meg a selejt nolblogotokon :-)) (ez egy kedvességjel, ha nem tudnátok! de honnan is?)
Most már mindent tudtok! Üdvözlésképp szeretettel és igazi cuncimókussággal küldök nektek egy szép dalt, melyet én ekelek, én írtam a szövegét, a dallamát. Azért kreáltam, hogy boldogok legyetek, aza címe (hevenyészett kerativitással): Miután elmentél, fogd be a pofádat, drága (angolul: After you've gone).
