Így kezdődött 2008. július 7-én. S rögtö nezzel folytatódott: "Annyira jókedvem volt, hogy rendeltem, s az sem zavart, hogy a szemöldököm beleesett a pacalpörköltbe."

Sorjáztak aztá na kalandok, Szórványoson tűnt föl a málnapásztor-motívum (medve), ebből lett Mábocs, a zállatkerti kifutó Fűretlent szívató hamiskártyása, a fékezhetetlen renegát, aki még Pucinak is ellent mer mondni. S a többi "fullajtár", élükön a nagy légyvadász Dr. Kieza Bebetonnal, a Fölség tudat- és arcizommódosító tanárával, akinek az a feladata, hogy Pucit "eladja" az agyaroknak, s történjen bármi, jó színben tüntesse föl. 

A tavalyi nyáron Puci és Bebeton Amerikában járt. E részeket nagy kedvvel írtam. Amikor Puci dekázásban legyőzte Michael Phelps-et, meg voltam elégedve. "Becsület megmentve, mondtam elégedetten ordítva, s miközben az ajtótájékoztatóra mentem, finoman megcsipkedtem Phelps pofikáját. ’Ne keseredjé el, öcskös, mondtam a győztesek végtelen nyugalmával, majd a hozzátevést mester fokon űzve arra biztattam (agyar nyelven), tanulja meg jól, hogy nem minden papsajt. ’Bob site?, kérdezett vissza Phelps tanácstalanul, és bocsánatot kért amiatt, hogy legyőzte Cseh Lacit 200 vegyesen. Végül könyörgött: hadd vihesse a hintalovat, csak az öltözőig is."

A zamerikai fílinget egy videóval foglalnám most össze.

Bravúrosra kanyarintottam Puci és Bebeton hazaasztrálódásának ügyét. Ilyen hazatérést - biztos vagyok benne - kevesen mernének megkockáztatni, itt ez is elment. 

Köszönet mindazoknak, akik végigizzadták a történeteket. Ilyen volt pédul Kalimpa, aki a negyedik rész táján elcsípett egy spanyol kifejezés kapcsán, és Tutyika, aki még a tutyikáját is kölcsönadta Krisztinkének, hadd propellerezzen vele; kár, hogy a kultikus eszközzel csúnyán elbántam, mosse tom, hova lett.

A szerelmi szálat tudatosan építem egyszerre elfojtottra és vad, tombolóra. Ennek illusztrálására álljo nitt egy újabb részlet.

"Dráááágaa vezíírem, felelte elomló hangon a telefonban (naki? naki?), s azt láttam, hogy könnycsöppek kezdnek legurgulázni a kagyló alján. Nagyon hiányzik nékema fölség, de most nem tehetek mást. Illegali, ezt választottam, önként száműztem magam a Duna kanyarjába, innen próbálok lövöldöződni, s nem menni Kőbanya környékére. Epedve álmodom fölséged izmos válláról, melyre fejem egyszer talán lehajthatom, s csillagokat leshetünk májusi éccakán, a talajmenti fagy ellenére is."

Az is szóba került, hogy Pucikánk, aki egyrészt hintalóra termett, és sárga gumicsizmája messze virít a pusztában, azon nyomban bevégzi, amint újra sikerül neki visszakászálódni a trónra. Az egy évvel ezelőtti helyzethez képest ennek sokkal nagyobb letta valószínűsége. 

A másik, hogy minden látszólagos egyezés a valósággal: a véletlen műve. Pufókában nemaza poén, hogy gömbölyded, hanem hogy órjás kajlájával rákerült a Feszty-kórképre. Szógyártó derpessziójának pédul a valóságban nemigen találnánk megfelelést. Viszont a kitalált személyek sokkal izgalmasabbak és bonyolultabbak, mint valóságos alakváltozataik. Erről én tehetek, vállalom.

Hogy nehéz volna olvasni (mint azt nem egyszer jelezték aggódó szülők, gyalázva kissé a szerző tazér, hogy a zírás ferdítésével akadályozza a megértést), kötve hiszem. Olvasni általában nehéz, a nagy, egybefüggő szövegek fölfogása még nehezebb, nem erre tart ma a világ. De nincs ezzel semmi baj. Akik Pucit olvasnak, mást is olvasnak. És aza lényeg, hogy még olvasnak. Másként már rég felkopott volna a zállam, hagyjuk.

Itta vége, fuss el vélem. Megyünk tovább, mintha mi sem...

A Puci titkos naplója teljes arzenállja itt, ni.