Az a helyzet, tekergette a nyakát Citromics, hogy a "legyes" Bebeton doktor újabban lepunnyadt, már agyi vonatkozásban, ez a Pucosz kemény magjának véleménye. A gigatánc-csürdöng kudarca is neki köszönhető... Oszt akkor milesza, hollesza?, intéztem újabb kérdést egyik fő kavarátoromnak, denehogy félretegyük Bebetont, tettem hozzá, legyek nélkül, télen, agya begubózik. 'Tudja, Fölség, mi a legszomorabb?, nézett rám Citromics a birka szemeivel. 'Nomia, mondtam halkan óbégázva, s kinéztem egy leverhető halnippet a stelázsi tetején. 'Az a zérd, makogott tovább Citromics, hogy amíg Csukcsföldön volt, oda asztrálódva, mily nagy nyugalom és béke honolt kedvenc Pucoszunkban. El kéne küldni megint a világ végire, ezt kívánja a többség. 'Miféle többség, aranyapám?, kaptam föl a fejem, mely már teljesen rálógott a hintalóra. 'Hát én ki az istennyila vagyok? Tudo mén, felelte Citromics megjuhászodva, a Fölség a többség. Csak arra gondoltam, hátha mégis nemis mindig... 

Megviselt Citromics áskakísérlete. Romokban hever a tekintély, veszélyben az ország, rárontott a métely az agyar népre. Terheli vállam sok nehéz gond, plusz még a vízalatti álság, Flet orrmánykodása, aza sok hazudás, hűtlenség, mi körüllengi glórjám. Háhogy lehet ilyen nehésségek közepette mállasztási kampányt vezetni? Mieza zörökös lázadozás? Holaza biztos ajnár, melyben annyi időn át részem lehetett? Nehéz a szívem, amikor a pecabotos éljenzésekre gondolok. A mállasztás elején minden sokkal egyszerűbbnek tűnt.

Fűretlen beszámolt az újabb Mábocs-botrányról. A jégmedve, mely egyre büdösebb és követelőzőbb, azt ordítozza nyári törzshelyünkön, az állatkerti kifutóban, hogy unja a heringet, neki füstölt lazac jár, teli vana hócipője velem (azaz Pucival), amiért nem juttatok neki télre jégeralsót (a nejének tundrabugyit), szidja Bebetont is, aki nem adja neki kölcsön a búvárszemüveget, ráadásul vizet fröcsköl a Pucosz-hívekre, ami rendkívüli mértékben rontja a mállasztás hatékonyságát. 'Elfogult vagyok, Fölség, mondta Fűretlen, akitől már minden elnyerhetőt elnyert huszonegyben, tudjuk. Egyszer-kétszer Mábocs mellé álltam, mert kampány címerállatként szerettük volna használni. Már látom, hogy ez nem fog menni, súgtam Fűretlen fülébe olyan hangerővel, hogy fullajtárom dobhártyája hangos reccsenéssel szétnyílt.

Hanemha engedné a Fölség, lihegte régi colosom, hogy esetleg saját kútfőből merítve, hogyis mondjam csak, állatvédelmi szempontokat is figyelembe véve, esetleg véletlenül szétrúgnánk a cafrangos szürkésfehér valagát, utána kolbászt töltenénk a bundájába, végül pedig föladnánk levélpostai küldeményként Grönlandra, azzal a kísérő szöveggel, hogy a frász törné ki a derekát.

Idáig jutottunk, ez már a vég!, üvöltöttem föl otthon magamban, s leharaptam egy halnipp farkát, melyet a szekreterben őriztem. Egy pillanatra  magányosnak, öregnek, fáradtnak és göthösnek éreztem magam (de csak egy pillanatra, most már nem). Olyasvalakinek, akin csak valami váratlan meglepetés tudna segíteni. 

Citromics esett be az ajtón, kezében hűtőtáskával. Mivanabba?, kérdeztem magamba roskadtan, de mégis jövőbe mutató rettentő tekintetemmel. Az ajándék, Fölség, amit szerintem gyorsan meg kéne ígérni a nyögdíjasoknak. Mi isaz?, kérdeztem. Ez maga a csoda!, sikkantott Citromics, s a táskából elővett egy masnival átkötött gömböt, melyből finoman, alig észrevehetően csöpögni kezdett a víz.

Ekkor láttam életemben először pirított hógolyót. 

(A teljes sorozatot itt találod.)