A városi levegő szabaddá tesz! - kurjantotta valaki a terasz felől, hol romokban heverőzött szobrom, melyen sárga gunyicsizmában sarkantyúzom a hantalovat. Utána a jól ismert pattogózás következett, és a propeller surrogó hangja - mindjárt tudtam, hogy csakis ő lehet.

'Visszajött - óbégáztam, de közben ügyeltem rá, nehogy a légyzümmögést, melyet Bebeton mantragyanánt használ, túlharsogjam. - Meneküljön, ki merre lát!

'Drrrááááággggga vezzzírremm! - süvítette be az ablakon pucoszunk hajdan erős reménye, vára, oszlopa, ki veres atillájának gombjaival sokakat lepattogózott már. S emlékezetemben fölidéztem ősi találkánkat, melynek során szemöldököm beléhullotta pacalpörköltbe. - Ugyenem?

- Mit nem, arrranyom? - kérdeztem dil...öőőő...diklo...na, ez előbb még itt volta nyelvemen...dipiló

- Arányérzékkel - segített ki Dr. Kieza Bebeton, kit nemrég arcizom- és tudatmódosító tanársága mellé kieveztem szárnysegédnek is.

- Ez az, na né, mia pálya, kedves? - váltottam enyhén kacérosra, mert láttam, hogy Krisztin, kita népnyelv elúszása óta nemes egyszerűséggel csak Hisztinnek becézget, vadul rángatni kezdi a borányát (sörényét szerettem volna írni, de agyar vagyok, nem állhatom a sört). Megfigyeltem, hogy kidülleszti a micsodáját, aztán hirtelen ránt egyet a sérón, de oly váratlan sebességgel, hogy a levegőoszlop, melyet így nekilódít, lelökte a kredencről a sztereócápát, ha nincs ott Citromics, s nem tartja alá a sárgát, dirib-darabra tört volna, jaj.

- De Fölség, ennyire örrrül nekkem? Tutta mén, tutta mén, hogy titokban rólam álmodik.

- Hátazé neme gészen így vanez - feleltem kétértelműen, s hű fullajtáraim arra kértem, bele ne kotyogjanak szerelmetes szózatomba, megkeményedett a mállasztási kampány, Sasszem hallgatózik, itt mára Mikiegeres bögrének is füle van!

- Hallgatunk, minta sír - mondta Citromics, s tixóval ragasztotta le Répás és Fűretlen száját.

- Hane masztán mia pálya? - kérdeztem bizalmasan Hisztint, ki akkorát rántott a fején, hogy leugrott, s pattogott, akár egy pettyes labda. - Némá, miket tude za ném.... oppardon, aranyom... szóljon mára fejének, hogy jöjjön vissza, méga végin beléhulla zakvárjumba.

- Szép vagyok, Fölség? Nem hiányzik magának serelmetes szejpítészem? Melyet cakisz különleges férfiaknak tartogatok, minta milyen ön és maga, drrrrággga. Hűségem felől semmi kétsége nem lehet. Épp csak kissé hiperaktívabbnak mutatkozom mostan, de a szívem, mely agyar atillám megett dobog, önért ugrik, tudja jól.

- Tom hát - feleltem elérzékenyülve (de nem mutattam, mera zerő velem van, sose vagyok egyedül). - Mégis csöndben ordítom bele a világba, hogy ellenem tetszik úszni, kedves. Öntsük tiszta vizeta zakvárba!

- Meddiga, Fölség?

- Mimeddiga?

- Ez az ellenúszás egyszer majd véget ér. Tetszett nekem ígérni valamikor valamit.

- Oszt mit? Jó volna neke mis tudni ám.

- Mikor még a szemöld benne volta pacalpörpöltben, halkan súgta csak, néke madja...

- Mindent betartok, amit egyszer megigértem - feleltem dipilomaté. - Már ha megigértem, persze. Ha esetleg mégse, vagy ha nem akarok emlékezni rá, akkor sajnos jöna B-terv. Melyben egész más lehet a képlet. Értve vagyok, ugyebár.

- Ó, drrággaaa vezírrem - sóhajtotta Hisztin, s egy velőtrázó sikkantással, melyet hallva lepattogzott a stelázsi elejéről a zománc, bérleményem közepére vonaglotta magát, s csizmám kezdte csokkintani. - Ön, azazhogy maga beszél a legvilágosabban azok közül, kiket ismerhetek, ebbe beleértem a partra vetett sztereóhalakat is. Fölség, számíthat rám mindenben, irtoma zellent, tisztítom a zutat maga előtt, hogy talpa, ha érinti szent honunk földjét, nehogy karistolja bármi.

- Érte mén, kedves - feleltem megnyugodva attól, hogy a jelek szerint mégiscsak elfelejtette, mi tigértem néki, amit pedig mások elfelejtenek, betartani mér is kéne. - Arra kérem, rántson borányán akkorát, hogy attól a zemeszpék tovább kergüljenek. S ígérem!

- Köszönöm, drrrágggaa vezzííírrem! - sóhajtotta Hisztin, s farát risszantva bekettyintette napelemes propellerét, s fölszállt a léktérbe. került egyet, körözött kettőt, majd' nekiütközött Bebeton idomított bögölyrajának, aztán mikor megkapta a felszállási engedélyt, kireppent kőbanyai lakótelepi bérleményemből. S hátrahagyta a csalfaság csak rá jellemző édes illatát.

Összpuci itt szimatol, less, mert ha lemaracc, fújhatod