Asszem Sasszem, aki minden valószínűség szerint a leszúrt Rittberger spanja, újra rákapcsolt. Mióta megszimatolta, hogy Mábocs hadi feladatokat teljesít a zemeszpéknél (ingerli őket, hogy áldozattá tudjanak válni), újra telerakta hallgatózóval a stelázsi környékét, méga halnippek kopoltyúja is fülelőzik. Bebetont nem érdekli, hallga csak, mondja, s legyint.

Szógyártón viszont újra kitört a derpesszió. Nem bírja elviselni a feszültséget. Kézjelekkel adta tudtomra, hogy keressünk biztonságos helyet arra, hogy kiönthesse szívét.

Így esett a választás régi kedvenc terepünkre, a zállatkerti medvekifutóra, melynek közelében laffadt oroszlánok is találhatók. Itt fogadtam fullajtáraimat, s a hóval borított tigrisketrec mellett sétálgatva faggattam őket terveikről.

- Ne vegye rossz néven, Fölség... - kezdte Szógyártó, s az idegtől véresre harapdálta a szája szélét.

- Nem veszem. Ennyi?

- Ühüm.

- Tod, hogy bírom a kirtikát.

- Tom.

- Csak nem tűröm.

- Ezt is tom.

- Kit akarsz följelenteni? Ki vele, bátran.

- Ó, Fölség, igazán nem ezért jöttem.

- Hanemhogy? Mi másért kell kohn... na, kanisza... ó, a fenébe, itt volt a nyelvemen...konsparitá....

- Titokban - vetette közbe Szógyártó, miközben grimaszokkal idegesítette az alvó oroszlánt. Pedig mondtam: ne ébressze föl.

- Úgy vagyunk, kiscsibe - feleltem megadóan, mire Szógyártó kibökte, az nyomja a lelkét, hogy szerinte (de szóljak közbe, ha nem ugyanúgy gondolom, mint ő) olykor néha a doktor mindig erősen befolyásol engem, miközben hallgathatnék másokra is, már magamon kívül persze, nehogy félreértés essék...

- Mit tegyek? Dr. Kieza felel azért, hogy mit mondok s mit teszek.

- De hát nem ő vezeti a mállasztási kampányt.

- Hanem ki? Tán én, aki olykor teljesen magamon kívül vagyok? A demorkácia nem tréfadolog, barátocska.

- Tom, Fölség, tom nagyon jól, csak hát végül mondhatni, hogy jól tetszik megítélni a helyzetet, ezt igazolja legalábbis a győzelmi esély, mely mint tudjuk, jelenleg nem a száz, hanem a 110 századlékot veri. Nincs tehát ellenvetésem a zellen, hogy momentán nem rám, s még véletlenül se Répásra, Derogálra vagy Lally Kingre...

- Ennek az uborkafára felkapaszkodott hólyagnak a nevét ki ne mondd előttem! - dörrentem rá a hímező szakkör tagjaként is nyugodtan beváló Szógyártóra, s a nyomaték kedvéért bedugtam a kezem a zoroszlán szájába, s kikaptam a bal fölső hatost, mert láttam, kissé szuvasodik már.

- Látod ezta darab csontot, fiacskám? - kérdeztem színpadiasan, miközben Szógyártó tovább hímelt-hámolt.

- Lám.

- Láttál-e már engem arszlánfogat enni?

- Még nem, uram.

- Bízol-e abban - vakon persze, mert ez nálunk alapvető -, hogy úgy kattintom szét egyetlen szájmozdulattal ezta félelmes fogdarabot, mintha krumplicukrot rágnék?

- Bízom önben és magában, uram - felelte Szógyártó, s egy pillanatra hátrahőkölt,. mert a tigris beleordított a képébe.- Hogy tanúbizonyságot tegyek hűségemről, lássa, Fölség, méga szemem is becsukom - és eza marha tényleg elkezdett a ketrec előtt hunyorgózni.

- Látod, pupák, ezé van, hogy a doktor szava dönt. Hogy számítsak rád, ha csukott szemmel is el akarsz nekem hinni mindent? Hát hülye vagyo kén, hogy ilyen szervilis, mindenre bólintó szolgasereget kell magam mellett látnom? Mit vétettem a sors ellen? Hogy lesz így biztos a győzelem? Annyira sem bíztok magatokban, hogy olykor ellent merjetek mondani. Hogy ne legyek így biztos a zármányban? Annyira féltek - de persze nem ám tőlem, hanem attól, kiestek a kegyeimből, s akkor vége -, hogy lassan rám nézni sem mertek!

- Node, Fölség - próbálkozott Szógyártó pont azzal, amivel a legjobban ki lehet hozni, tudja jól, a sodromból.

- Sehemmi nohode! - óbégáztam annyira visszafogott üvöltéssel, hogya zoroszlán térden állva könyörögni kezdett egy könnyen megközelíthető pszichológus telefonszámáért, a tigris pedig megfogadta, míg él, száradjon lea pofája, sose nem eszi meg többször a biztonsági őrt.

- Örülök, hogy őszintén kezdtél hozzám beszélni - próbáltam megnyugtatni a remegő Szógyártót. - Ne mén tehetek arról, hogy végül nem tudtad befejezni. Máskor jobban igyekezzél - tettem hozzá, s szóltam, hozhatják elém a következőt. De meglepetésemre Pufóka lépdesett be látókörömbe. Órjás kajláját maga alá terítve mondta, megbeszélni valónk volna. S kimutatott az arszlán mega tigrincs felé.

- Nem gond, nyugodtan beszélhetsz előttük - nyugtattam meg leghűségesebb fullajtáromat, s füldugót tettem a tanulatlan, neveletlen, focizni és mállasztani képtelen tudatlan állatok fülébe. De meglepetésemre hallgatózókat találtam bennük. Kapkodtam a levegő nután, de akkor éppen sehol sem volt elkapható levegő.

Összpuci itt