Mitis teccett az imént kérdezni, Fölség? - fordult hozzám Bebeton, aki újabban bekattanni látszik, eza légyhiány egészen morózussá és szórakozottá teszi, sajnida a mirelit légycombokkal semmire se mentem, "nem szállnak", mondta a dokker, s erőt vett rajta a búskomor.
'Mire menta Mábocs meg a kommand, harapósabb lettea zemeszpék hada, Pufóka föl tudta-e ingerelni őket kellőképp? Nagyjából ennyi, mit tudni szerettem volna, méga villanyoltás előtt. Harci kedvem a tetőfokra hág.
'Jó lállunk, Mábocs izent, harapni még nem harapnak, de már megtanulták Pucit szidni...
'Netene, hát ez a tréning eleje? Engem gyaláza medve? Erre tanítja a zellent?
'Ingerléssel próbálkozunk, Fölség, s úgy gondoltuk, ha magát szidják, azzal a démonitás növelhető. Harapdálás lesz a vége, s akkor kezdődhet a leszámolás!
'Hane mosztán milyen konkrét szidalmak bevezetésére mondott áment, kedves doktor?
'Mábocs azt jelentette, hernyótalpas a kedves édesanyja, Fölség, ezzel kezdte. Aztán pedig azt a rigmust gyakoroltatta velük, mely a folklórban úgy hangzik: 'Húzzo napád a...
'...mijére?
'...most hirtelen nem is ju teszembe.
'...fülére?
'...Ne mis tom pontosan, Fölség. Maradjunk annyiban, hogy a némiképp szofisztikált szidalmakat Mábocs nem részletezte.
'Maga elhallgat előlem valamit, doktor!
'Isten ments, Fölség.
'Akkor olvassa föl pontosan a medve jelentését.
'Biztos benne, uram?
'Nanáni!
'Rendben van. de ne engem tessék majd hibáztatni.
'Dr. Kieza! Elég legyen a mellébeszédből! Mia megszólítás?
"Nehogy Puci kezébe kerüljön! - mondta Bebeton, s behúzódott a zakvárjum árnyékába. - Biztos, hogy szó szerint szeretné hallani, Fölség?
'Olvasd, tűröm!
'Azt tanítom velük legelébb, hogy Puci nem demokarta, hanem csak egy kis sunnyogó dekamanci...
'Hogya zannya ne sirassa! - rikkantottam föla meglepődéstől.
'...azt is beléjük verem, úgy teccik feszítni - itt Fölségedről van szó -, mint tanyasi kutya a betonjárdán. És a Mábocs azt is jelzi, kicsiket tetszik lépni, és aprózni tetszik, mint macska a fingást... Tovább is van. Mondjam még?
'Nináni! - kurjantottam, s számba halnippet illesztettem szájzár ellen. - Olvasd - sziszegtem - mi toktat a málnapásztor, hogya frász törje a kia derekát.
'Fölséged úgy baktat, mint a nyúl a szántásban, Fölséged annyit ér, mint kopasz pinán a paróka, s engedtessék nekem, de azt is írja a medve, hogy Fölséged úgy bele szokott keveredni a mondókájába, mint sün a rágógumiba. Aztán meg Fölséged akkora paraszt,
hogy a vattacukrot is bicskával eszi.
'És ezt mind megtanítja velük? - kérdeztem a sztereó cápával a számban.
'Miazhogy! Már kívülről fújják!
'Mitír még? Mivel szokta még ellenem hangolni őket?
'Azzal, hogy megtanította velük Fölséged kedvelt rímeit. Mosta zemeszpék hada azt üvölti: "Csukd le, kislány, szempilládat, hadd fogom meg a...
'Netovább, a zár, a zár - sziszegtem, mert a szterócápa nagyot reccsent a bal fölső hatos alatt, s bármennyire el akartam kerülni, beállta szájzár. Méghozzá úgy, hogy telement kerámiával.
'Fölség, mondta Bebeton fölém hajolva, miközben a kulccsal babrált, minden a legnagyobb rendben halad. Még pár nap, s újult erővel törnek magára, úgy, ahogy parancsolta. S akkor aztán kezdőd heta haddelhadd!
Puci-össz itt, ni
