Két Himalája van! A Csomolungma meg a Mount Everest. Eljöttem hozzátok, kedves hanhunok, hogy fölszabadítsalak benneteket a ziga alól. Mától fogva változás lesz, nem marad gleccser vagy lavina mozdulatlan, áldani fogjátok a nevem, s egy emberként fogtok követelni.Tessék választani a régi, a korhadt, a zelavult, a rozsdás és a zúj mega zenyém között. S mindjárt tudni fogjátok, tik, kiku gyanúgy hun ősöktől származtok, miajó.
'Vagy nem - jegyezte meg Bebeton, s azt tudakolta, nem akarnék-e találkozni, akár csak egy fél órára is a nagy hanhun főnökkel, hogy megérinthesse sárga gumicsizmámat. Adhatnánk neki körmös pacalt ajándékba, nemzetszín szalaggal átkötve, az jól mutat a vitrinen. Utána kezdhetnénk a mállasztást, itt még úgysem tudnak ellene védekezni.
'Jó ötlet, mondtam halkan óbégázva, s rögtön közöltem a doktorral, vegye úgy, mintha én találtam volna ki.
Csakaza baj, jegyeztem meg váratlanul, úgy, hogy a küldöttségünkkel utazó Fűretlen és Mábocs kezében megállt a makkász, hogyahan hunakar hattya-e azta mérhetetlen kalamajt, melyért otthol ősi tehetségünknél fogva elő tudunk állítni. Vagy inkább a csöndesebb és békésebb mállasztásokhoz vannak az itteni népek szokva.
'Fölség, egy régi bölcs szerint...
'Régi? Az nem jó, feleltem. Újnak köll lenni, mindenképpen.
'Dea zúj...
'Mi van vele?
'Háta zúj...
'Mondja má', na mondja má'!
'Má' bocsánat - szólt közbe Mábocs, és pillogatta a szemét.
'Neked meg ki osztott lapot? - kérdeződtem higgadtan ordítva.
'Háta Fű...- próbálta volna mondni, a colos pedig lelkesen bólogatott.
'Node minek? - folytatóztam, akár egy vadiúj taoista bölcs.
'Mit minek, Fölség? - álmélkodott Mábocs.
'Minek szósz te bele a nagyok dolgába?
'Kérdezni tetszett, úgy gondolta - vakkantotta el magát Fűretlen.
'És szerinted az jó, hogy mindig válaszol, ha kérdezik?
'Nem is tudom. Ha azt tetszik mondni, hogy nem jó, akkor meggyőzöm róla, már ha tudom, hogy nem jó.
'Erről álmodunk, ugye, doktorom? A zönfeladás művészete, ezt tanítjuk annyi éve már. De amit tanítasz, elébb-utóbb beérik gyümölcse. (Ezt gyorsan föl is jegyzeteltem, úgy gondoltam, jó lesz világörökségnek.)
'Hol tetszene leginkább mállasztani, Fölség? - kérdeződött a dokker.
'Bárhol, barátom, ahol fogékonyság van rá.
'Akkor azt javaslom, menjünk haza gyorsan.
A következő pillanatban elkezdtünk asztrálódni. Elszunyókáltam. Csak azt láttam, hogy a doktor hadonál a légycsapóval, Fűretlen meg Mábocs koszosfehér bundájába kapaszkodik. Köröttünk a kék ég, fölöttünk a Nap, alattunk a Föld. Repültünk tértől részegen, mint az időmegállító gondolat.
ÖsszPucit itt leled