Szar vana palacsintában, mondta gondterhelt arccal Bebeton, mire szemöldököm - ez a hökkenés csalhatatlan jele - beleesett a pacalpörköltbe.

'Nomia, dokker, csak nem megint a medve rakoncátlankodik? Vagy valamék fullajtárom véletlenül igazat mondott? Ebből, tudjuk, mindig kalamajka van. Szerencsére ritkán fordul elő.

'Még mindiga a Rittberger, kezdett bele fejét fogdosva dr. Kieza, s elővezette, Asszem Sasszem, eza minden hájjal megkent fletiánus, aki oly sok borsot tör a zorrunk alá, követeli, adjuk írásba, hogy abbahagyjuk a leszúrózásokat, Rittbergernek sem kell többé attól tartania, hogy újra leszúrják.

Nonémá, hogy még papírra is? - óbégáztam teljes fölhábbal, s hozzátettem, miazhogy a Sasszemnek nem elég a szavam, nem bízik benne - mára szavamban - kellőképp?

'Ajánlottam én is, de fölnyerített. S azt mondta vérben forgó szemmel: Puci szava neki annyi, mintha vastagon besóznánk a háborgó tenger vizét.

'Ki kell adni egy nyilatkozmányt arról, hogy a Sasszem ez volt meg az volt.

' Már megtörtént, legyintett Bebeton. Elhíreszteltük, hogy hernyótalpas a zannya, azonkívül bizonyított, hogy több káros szenvedélye is van.

Nomi? - kérdezte Szógyártó, aki a mállasztási kampány kulcsfigurájaként részt vesz minden fullajtárértekezleten.

'Mániá Kuss!

'Ezt nekem mondta, doktor? Azonnal vonja vissza! Nem tűröm eszta hangot!

'Asszemről beszél, pupák! - vágtam el a szóbeli gyilkolászás fonalát hűveim között. - Nema te derpessziód mosta téma, nyughass.

'Nem szere tema vagdalózást. Illetve nem is tudom. Várjunk csak (és egy papírlapot kezdett tépkedni), szeretem, nem szeretem, szeretem, nem szeretem. Ez jött ki: nem szeretem!

'Jobb ötletem van - kurjantottam föl. - Nagyon könnyen meg lehet leckéztetni Asszemet. Csak tőrbe kell csalni.

'Oszthogy teccik gondolni, Fölség? - nézett rám Bebeton a birkaszemeivel.

'Másport keverünk a kolbászba! Ha megeszi, észre fogjuk venni! Ha nem nyúl hozzá, kitalálunk mást.

'Zsheni allés!, kiáltott föl Szógyártó, s már fogalmazta is a kölzeményt, s épp ki akarta adni (az ablakon), amikor Bebeton letorkollta.

'Nemá, nemá, hátez titkos, zember!

'Háhogy? - nézett rám Szógyártó csudálkozva. - Ott járok, Fölség, hogy szerintünk.

'Sokat kell még tanulnod, fiacskám - mondtam engedékenyen üvöltve. Majd utasítást adtam kicsiny csapatomnak, kezdődjék a kalbásztöltés.

Ledaráltuk szépen a halnippeket, tettünk a töltelékbe a hantaló szőréből, Fűretlen javallatára beőröltük a kredenc gombját meg a stelázsi fiókját, körbetekertük pálmalevéllel - maradt még a poszteron bőven! -, végül Bebeton átnyújtott nekünk titkos készletéből három marék különleges nyári dögevő légycombot. A másport, mely megváltoztatja a beszélő szándékát, s a fletiánusok nyomán kezdtük alkalmazni, a legvégén gyaszatoltuk a sűrítménybe. Kolbászainkat nejlonzokniba töltöttük, s jutott még az egyik sárga gumicsizmába is. Mondtam, nem baj, úgyis jön a Mikulás, nem csoki-, hanem kolbászcsizmánk lesz, mivel úgyis büdös, kitehetjük az ablakba.

'Nincs más dolgunk, mint hogy várjunk - adtam kia zutasítást, s a kolbászcsapda sikerébe vetett hittel húzódtunk vissza kőbanyai lakótelepi bérleményünkbe.

Összpuci here, de ne ülje mega gyomrodat