Namámeg fölhívott a leszúrt Rittberger, mondtam vészt jósolva Bebetonnak, aki egy légy combjával egyensúlyozott a zorrán, és mondja, hogy beperel engem hitelrontás miatt. 

'Nane mondja, Fölség, morgott a dokker, s érezvén, hogy adrenalinszintem kúszva araszol fölfelé, rég bevált búvárszemüvegét magára erőltetve folytatta a combizást.

'Sztan mia sartég, midol goma zöreg szivarral?, kérdezte dr. Kieza úgy, olyan hetyke bámulással, hogy emiatt lélegzetem elakadt, s úgy markoltam kezemben a cápanippet, hogy recsegve durrant ki a puttyangója.

Hogyhogy mia? Ezt tudja kérdni? A frász törné kia derekát. Mintha nem is tudatmódosítással foglalkozna!

Node, Fölség - próbálkozott szelídebb hangon, foga közt a légyizommal a doktor, én pedig úgy határoztam, leckét adok neki óbégázásból, tudjamá, hol lakik a zúristen - azazhogy egészen pontosan én.

A zakvárjum már akkor fölemelkedett, mikor levegőt vettem, s a halak szédült ficánkolással menekültek. Kia a kredenc tetejére rakott korondi feketeköcsögbe, kia a stelázsin pihenő mikiegeres bádogfindzsába bújt, mert nagyon jól tudta, hogy a hangorkán kiröpítené kőbanyai lakótelepi bérleményem ablakán. Jött aztán a nyelvcsapnak nekitolt levegőoszlop, s lett a konyha hirtelen olyanná, mintha tornádó sepert volna végig a kilencediken. Bebeton csak lesett bambán a búvárszemüveg mögül, s a hantalóba kapaszkodva próbálta átvészelni az üvöltőzés csimborasszóját. 

Nem tudtam, Fölség, hogy a Rittberger annyira feldühíti, aszittem, hogy nincsen, elvégre leszúrták, ott voltam, néztem, láttam mindent. 

Hát akkor ki hívott, maga töketlen, szerencsétlen légyvadász? Csak nem azzal vádol, hogy én magam hívtam föl magam, hogy fenyegetve legyek marketingileg, na ne!

Dehogyis vetemedtem, fölség, ilyen aljasságra, legrosszabb álmaimban nem fordulna elő.... azazhogy várjon csak... támadt egy ötletem.

Nomia, kérdeztem megenyhült utórezgéseket produkálva, s egy remegő halat leemeltem a pálmafás poszter ágairól. 

Ha nincs ellenség, régi szabály, kerül-fordul ezt tanítom, teremteni köll. Ha nincs, ki fölséged élére...

- Életére, barom...

- Oppardon életére, persze. Na ha nincs, ki magára törjön, teremteni kell. S a Rittberger-féle fenyegetés beleillik a képbe.

- De csak annyit mondott, hogy beperel. S nem azért, mert leszúrták, hanem mert jó hírneve csorbult.

- Hohó, kérem, hát ez az! Milyen hangsúllyal mondta mindezt?

- Tisztelt uram, Puci, tudnia kell, végig ilyen monoton hangon, csak azért hív, hogy tudjam, ne vegyem tolakodásnak, végső soron azt se bánja, ha elbukja, ha eszembe jutna mindez, mikor újra nyomja vállam a kormányzás irrrtó terhe, ha szükségem van valamire, nyugodtan keressem.

- Háháhá: kódolt fenyegetés - üvöltött Bebeton, s élvezettel szopogatta ki a légy agyvelejét, szárnyairól pedig lenyalta a csillámport, melynek élettani jelentőségéről méga drága doki se tud mindent. - Ez egy éhélehetveheszéhé...

- Meghülyült - mondta a zajtón belépő Mábocs. Aki aztán sört szisszentett, hanyatt vágta  magát a pálmafák előtt, s hangosan röhögve újságolta, ő volt, aki elváltoztatott hangon megtréfált, telefonon. 

- Ti már oly magas szinten vagytok pupákolva, hogy biztos voltam benne, benyaljátok - mondta a redves medve, s illata, mely inkább hasonlított három láda olyan rothadt hering szagához, melyekre aftersévet pacskoltak, szétterjedt amúgy is viharvert bérleményemben.

összpuci itt, oszt jó napot