Üzenni Krisztinnek, álljon le, ne pattogózzon, mert idegességemben lerágoma sárga gumicsizmám sarkát, mondtam az Agyar Léccsapóélesítési Társaság (ALT) ünnepi közgyűléséen, melyre Dr. Kieza Bebeton tiszteletbeli elnök hívott meg. Összefogásra van most szükség, folytattam hevülten, s a hintalovat, melyet hónam alatt szoringattam, kiengedtem a zudvarra (nem lerágni a műfüvet, adtam ki az ukázt).

Hálánk jeléül, emelkedett szólásra Kieza doktor, Fölségedet az Aranylegyekkel Ékesített Tiszta Kereszttel ajándékozzuk meg. Bízunk abban, hogy a mállasztási kampányban nem szállunk el, mint a nyári légy, s a végén diadalt aratva foglalhatjuk vissza ősi agyar trónunkat, melynek tetejébe tündöklő csillagként ültethetjük fölségedet a hős fullajtárokkal, enmagam is beleértve, persze.

'Száz századlékon állunk, emelkedett szólásra Pufóka, s órjás bajszát szertartásosan meglengette a színpadon. Ami azt jelenti, hogy tíz emberből tizenegy minket választna. Ami egyben azt is jelzi, milyen veszélyes, erőszakos, szemkilövős ellenségünk van nekünk, hiszenpersze direkt elsilányulni látszik, mégis inkább annál erősebben törtet. Mia teendő?, kérde mén - mondta, s a hatás kedvéért elkezdte hullámoztatni a bajszát. A közönség is hullámozni kezdett. Egyre inkább kilengett a terem, melyben addig biztonságban érezhettük magunk. Csúszkálni kezdetta zasztalon a kitüntetés, az oldalsó ablakon kitekintve pedig azt láttam,  kinn vagyunk a nyílt tengeren, halnippek ugrálódnak delfinmód, cápák harapóznak, bálnák szuszogásznak. 

'Úszika sajkánka vízen, fújja ja szél, sodrás jobbról, balról, mi meg hű tengerészekként evezőlapátokat markolunk, mondtam a dísztribünön Bebetonnak, aki egyből megérezte, költői vénám új életre kelve termékenyíti mega nagy ülés lelki egyensúlyát. 'Nyomja a jambust, Fölség, végórán vagyunk, metsszük el a zutat a valósághoz vezető ösvényen, híveink transzba vágása van még hátra. 

Kútágasra szállotta sas, kezdtem a jambálást, s közben hol ide, holoda hajoltam, attól függően, hogy a transzhelyzet milyen mélységű szakaszához értünk. Szólj a térdnek, ne hasogass! Vagy ha mégis hasogatol, jön a hóhér, szétdarabol.

Ez gyönyörű, Fölség, a maga ihletje mindig hat, rikkantott Bebeton, s a transzosan horkoló hallgatóságra mutatott, ki együtt ringott velünk álmában a sajkán.

Most jön a ráolvasás, dokker! Dőlj ide, dőlj oda, regeróka, rejtem, offsore banya valaga, lógjon rá a hajadra, de menten. Csukott szemmel  hidd el, ha az igét hintem!

'Zsheni allés!, suttogta Bebeton, ezt azért nem gondoltam volna. Dűlünk, borulunk, ezek meg úgy alszanak a kajlába csavarodva, minta bunda. Olyan ártatlanok, hogy legyekként le lehetne csapkolódni őket.

Ne siettessük az ébredést, doktor!, említettem velőt rázó suttogással, majd fölpattantam a pacira, s véknyába vágva sárga gumicsizmámat szoborszerűen az alvó tömeg fölé magasodtam.

Össz Pucit itt leled, ha el nem ronto maz url-t.