Daliás idők, daliás polgárokkal. Köztük is a legelső Polgárral, aki jellegzetes tweed-zakóban járt, az Ecseri piacon vette a Super Rifle-ját, Marx-szal fizetett a Mézesmackóban, és személyesen találkozott Mao józsefvárosi unokaöccsével.
Polgár Gyulának a víz volt a mindene, de persze nem úgy, mint a tájékozatlan tömegnek. Egyszer például éjjel rohant, hogy átmásszon egy kerítést, futott a Dagály medansza felé, sötét volt, Polgár Gyula nem látott az idegtől, mert nem nagyította föl ctrl plusszal a bötűket, csak ment előre, mint egy szocialista brigádvezető, ész nélkül lendült a levegőbe, mert meg akarta mutatni a mögötte kocogó KISZ-titkárlányoknak (ld a képet), milyen az, amikor Polgár Gyula fejest ugrik a 
történelem vizébe; az utolsó pillanatban merült föl benne, mi van, ha aznap éjjel leengedték a vizet, placcs, ezt lehetett hallani a csobbanás helyett. Polgár Gyula a kórházi ágyon feküdt, és azon gondolkodott: lehetett volna fürdőmester, főkáder, de nyakig gipszben alkalmatlan volt rá. És megfogadta, soha többé nem ugrik fejest éjjel üres medencékbe.
Amikor hazament, Anyu azt mondta neki, ne zizegj már a gipsszel, vegyél föl inkább tweed-zakót, rája ölts birkabundát, hogy meg ne fagyj, lábadra csavarj Szabad Népet, hogy közel legyen hozzád az élet, közben kapcsold be a rádiót, hátha találsz valami süvele zenét, könyörgöm, ne zizegj, olvass: könyvet, verset, zálogcédulát, mindegy. Csak ne zizegj, az isten áldjon meg, mert lenyomom a torkodon a párttagkönyvedet!
Lehetett volna nagy ember, főkáder. De újságíró maradt. Nyomták volna föl őt is – nem hagyta. Egyszer például fölkérték ENSZ-főtitkárnak, de csak legyintett rá. Az sem érdekelte, amikor a 
Komintern hívta, tartson már bizalmas fejtágítást nagy embereknek, központi vezetőségi tagoknak, minisztereknek, tábornokoknak. Én inkább sztahanovista leszek, mondta Polgár Gyula, és nyakig merült az ideológiába.
És ettől hirtelen megfiatalodott.
Imádott rádiót hallgatni, kedvenc műsorát, a Vízállásjelentést mindig fölvette hipermodern 
rögzítőberendezésére, s minden nap legalább ötször meghallgatta, majd kívülről felmondta. Azt a részt, hogy 'hajóvonták találkozása tilos', különös hangsúllyal tudta ejteni, így emlékszik vissza.
Ilyenek voltak a daliás idők. Aki pedig hamisítatlan dalia volt benne, kétségkívül Polgár Gyula. Akiről most teret neveznek el. Ma még úgy hívják, hogy Hősök tere. Polgár Gyula tér lesz belőle. Ott áll majd a közepén egy szobor: az egyszerű sztahanovista Kantot olvasva keresi tweed-zakója belső zsebében a villamosbérletet. A szoboravatón - állítólag - Andai György mond szép, megható beszédet.
Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg. (Giovanni Boccaccio)
Hátnaja. (Nagyhenceg)
Nem mindegy, hogy idd ki a bidlit, vagy vidd ki a bidlit. (Ismeretlen magyar bölcselő)
Házastársamat társasházra cserélem. (Ingatlanhirdetés a XX. századból)
