Tehát 1514 tele volt. X ott ült velem szemben, én háttal álltam neki behabarodva, a húsz negyvenszázzal kezdtük. Az jött ki, hogy a fickó egy nagy hústorony, fiúbugyiban jár, nejlonzoknit hord, és ezt mondta orrhangon és selypítve: „Basszameg, hogy én mennyire szeretem!” Ami ezután jött, nem árulhatom el, még így, szignózva sem, tudjátok, megtudja a Szőrangyal, és megetet a tamagocsikkal.

A második osztásnál – piros negyvenszáz – szóba került a borotvapengeélen való fakírkodás, mint rejtett képesség, az eldöntetlen jövőbe vetett hit, ami rajtam keresztül áramlott. A harmadik lapon nem volt semmi. „Betli! Tudod, mi ez, kishaver? Ez a vegytiszta szar lap, jegyezd meg jól.”

Évek múlva (1848-ban, ha jól emlékszem) ez az én habar szerelmem harangokból készített mozsárágyút Erdélyben. Már nem járt nejlonzokniban. Tanga volt rajta, nyáron nyári, télen téli. Nem szóltam hozzá, amikor melléálltam a kártyapaklival, úgy tettem, mintha Kerepesen futottunk volna össze, vagy az érdi tetőn. Csak annyit mondtam neki, ha be mersz verni egy katicabogarat a postomra, kikaparom a szemed! Ettől úgy megrémült, hogy elrohant Segesvár felé. De érdekes módon láttam rajta, hogy boldog. Nézett rám élménydús szemekkel, és integetett. Kár, hogy közben leszakadt a tüdeje.

Vannak apró örömök az életben. Úgyhogy most el tudom nektek magyarázni, milyen az, amikor lényeglátással foglalkoztam. De ezt úgy fogom nektek megmutatni, katicabogarak, hogy a felsőszentmártoni saolin altemlomban tanultakat fölidézem. Először is ott SI-FU-TO volt a mesterem, ő vett szárnyai alá, még delphoi korszakom előtt. A legtöbbet TENG LENG-től tanulhattam, aki egy kis bádogviskóban élt. KING KONG és BING BANG BUNG tanított meg arra, hogy ha lecsukom a szemem, akkor a szemem csukva van. Azt, hogy amikor eszünk, az étel a szánkban van, MÜZ LI verte a fejünkbe. KINN VAN azt bizonygatta, a pálmalevélnek pálmalevél íze van. Vagy: létünk el van rejtve egy alumínium kutyaetető edényben, a tápban a barna színű szemek a küldetésünket, a zöldek a hétfő és a szerda eljövetelét szimbolizálják. A kék bogyó jelentése: NA GYON BE DŐ LÖK.

Minderről valamit spanyolul: miércoles por la terde y tú que no llegas… (szerda este van, és te nem jössz, hol az anyádba’ kujtorogtál, José, ha megtudom, hogy katicabogarakat pöttyintettél a blogomra, végighurcollak Málaga főutcáján, és a bika tökével verem szét a fejedet!”

Azoknak, akik nem szeretnek, azt üzenem, meneküljenek, mert Szőrangyalként térek vissza, a hátteremet harisnyanadrágokból szövöm. A jövőben csak az szólhat hozzám, aki boxeralsót hord. És előtte ráhímezte, hogy Kiszel Tündi is ember, akivel, tudjátok, még az ATV-ben futottam össze, lobogó hajjal – csak a miheztartás végett.

Me llamo el senor Laporta para el equipo de futbol femenino de Barcelona, le escribi que no tengo tiempo porque estoy escribiendo mi blog.

Kipakolom a ruhásszekrényt, a kredencet, s kidobálom az összes tundrabugyit, előhalászom a tálalóból a félig használt melltartókat, kiöntöm a teraszra az összes szexi síbakancsot, kiveszem a Háború és béke kötetei között préselt tangát, melyet azóta nem tudok rendesen felvenni, hogy egy pasi 1919-ben azt találta mondani: „Járjon télen combfixben a rosseb”. Egyből beleszerettem. És megjósoltam neki, hogy őt biztos Karesznak hívják. Béla volt a neve, de hogy miért, ez maradjon az én titkom.