Mihír, hogys mint, mia pálya, hogyityeg? - tettem föl hivatalosnak épp nem nevezhető, ámde annál célravezetőbb kérdésem Dr. Kieza Bebetonnak, aki emlékiratai lapjai közé egy gyönyörű, zöldszárnyú légypreparátumot ragasztott éppen, s annyira tetszett neki a kis könyvecskéje, hogy többször fölsikkantott.

'Baj vana hallással, dokkerom? - kérdeztem ekkor alig hallhatóan üvöltőzve, mitől a hallnippekről elkezdett lehullani a pikkely.

'Nó, nó, Fölség, minden a legnagyobb rendben van, csak véletlenül belenyaltam a ragasztóba, kicsit nehézkes a trécs, oppardon.

'Dea Pufó, tud-e róla, lenyűgözte a zemeszpéket, vagy megsütötték, azért ez nem mindegy, megbocsásson!

'Node, Föl...

'Sehemmi nohode! Mieza zelhallgatás előlem, eza titkosodás? Elviselem, ha a hátam mögött ména trécs, hogy ilyen vagyok meg olyan. De nem tűrröm!

'Értem, uram - mondta Bebeton, s láttam, szíven ütötte eza kis szónoklat, melyben azért a szemkiharapás, a kiherélés és a karóba húzás is benne volt alternatívaként, épp csak kulturálisan persze, verbálisan, de minálunk ez sokat számít.

'Halljam, elért-e valamit Pufó a zemeszpék táborában? Odaküldtük, élesztené föl őket, ne úgy másszanak mábele a mállasztási kampányba, mint a döglött legyek Jézus nevenapján.

'Pufóka lázadást szervezett, ezzel kezdtük, a zemeszpék éledeznek, foguk véres, karjuk erős, ezt üvöltik, oda neki kazo roszlánt is. Célunkat, hogya zellen újult erővel törjön ránk, s ezáltal legyen kimeg mi ellen diadalt aratnunk, szépen közelítjük. Erre mondtam,, hogy minden a terv szerént alakul, ni.

'Szóval erősödnek, izmoznak, s tervezik, hogy ránk robbantsák a kék eget! E zaz, erre vágyom, ne mám, hogy kifingjanak, még mielőtt legyalázom őket.

'Fölség, tudhatja, hogy ezta hadjáratot is gondosan terveztük. Másik előőrsünk, melynek indításáról nem akartuk fölségedet értesítni, úton van, s az a cél, hogy Fölségednek rendes ellenvezért formáljon a fletiánusok körében, csak akkor lehetséges dicső kampányunk, melynek végén természetesen győztes hadvezírként számítanánk önre...

'A felkérést ezúttal kivételesen elfogadom, feleltem megadóan, mert nem akartam a további unszolódást, megértem én, ha a nép a fullajtárokkal együtt annyira áhítja személyemet, szép példája ez az agyarok körében a zösszefogdosásnak, mely megmaradásunk záloga ősidőktől fogva már.

'Valójában ahhoz kérnénk még hozzájárulását, Uram, folytatta Bebeton, s egy sperhaknival szétfeszítette ragasztóba mártott száját, hogy fölséged hű medvéjét és egy másik fullajtárt azzal is megbízzon, hogy huszonegyezni megtanítsák a zellent, úgy még izgalmasabb lehetne a mállasztás vége.

'Mábocs is oda lett vezényelve, ember?, kérdeztem elhűlve, s ezen azért csodálkoztam. Tudja, doktor, hogya medve mennyire kiszimá....kiszómi...na, itt volta nyelv hegyén... kiszolmiz... a fene a csontját, kiszalámiz...

'Egy aljas utolsó görény, mondja ki Fölség nyugodtan - tromfolt Bebeton, s nyomban megagyarázta, azért menta medve, s azért van vele Fűretlen, hogy a zemeszpék ne fogjanak gyanút. Miáltal a kajlakirály nyugodtan ügyködhet a háttérben. S jelentheti, mikor lesznek olyan állapotban, mikor már harcolni készek, de még nem annyira, hogy kért tudnának tenni bennünk.

'Ó, doktor, mondanám, hogy elégedett vagyok...

'Mondja, Fölség, nyugodtan mondja ki!

'Nem lehet, tiltja a vallásom!, kurjantottam csöndben, s egy levelet kezdtem olvasni, melyet valaki (de nem tom ki!) a párnám alatt rejtett el. Műfaját tekintve szerelmes levél volna ez, egy Ambi Vali nevű hölgy írta abból az alkalomból, hogy róla málmodott. Ki lehet, hol lehet?, ezen tűnődtem, és úgy határoztam: nem vallna bölcs uralkodóra, ha rögtön a zelején kibeszélném ezta szép hölgyet - bár az az igazság, hogy még sose láttam.

összpucit itt leled