Aza lény', most mindenki alvást tettessen, hogyeza Sasszem ne fogjon gyanút - kurjantottam suttogást mímelve hű fullajtáraimnak, akik persze tanácstalanul néztek rám. 

- Szundírozni mind! - adtam kia parancsot, s Pufóka kajlájának körbesuhintásával hirtelen álmot bocsátottam kőbanyai lakótelepi bérleményem vendégeire. Lett akkora csönd, mikor a Zűbéesz (Üldöző Boy Szolgálat) főnöke berontott terünkbe, hogy a Bebeton zsebében lakó légy zümmögését hallani lehetett. 

- Nomia? - kérdeztem fennhangon, éseza Sasszem kicsit csudálkozva lesőzött rám. 

- Fölség, nem akartam zavarni - mondta alázatos hangon. Közben kiugrottam a konyhára, s maga melé tartottam egy önvédelmi szitát.

- Átlátok rajta - sziszegtem a lyukak túloldaláról -, ne higgye, hogy ide csak úgy, bejelentés nélkül. Itt, kérem, nem fog találni semmit abból, amit keresőzik.

- Nemi sazért jöttem, jóuram - fogta még nála mis ravaszabbra eza kétfelé fülelő, hófehér ruhában mászkáló, setét lelkű birganti.

- Hát hanem miér' is? - kérleltem, ugyan mondja már el, hogy a zegész lakteret befülelőzte. Közben a gumicsizmát lenyomtam Szógyártó torkán, mert kezdett ébredőzni. A zillatanyag azonban megtette a hatását, s kiterült, minta szőnyeg. Bebeton álmában a csapójával hadonászott. - Látja, Asszem - mutattam körbe -, elvagyunk, minta befőtt. Nyögje már ki, mi takar.

- Tudom, Fölség, nem bízik bennem - mondta könnyes szemekkel a kétlelkű ganajláda, s lehuppant a pálmafás poszter alá. Enge mis kapa... na... kacipa.... innye, még most is törik a nyelv... kapóci.... - makogott, s kérve könyörgőzött: beszélni szeretne velem.

- Énvelem könnyű beszélni - feleltem, s félrevezetésképp elkezdtem patkolni a hantalovat. 

- Nemá, nemá - üvöltött föla Hinta, s fölháborodása jeléül odapottyantott a sunyi Sasszem elé a zasztalra. 

- Csomót kötök a farkadra, redvás lóállat, hámit képzelődöl, csakúgy petyegtetsz itt nekem...

- Nem magának, Fölség - nyerítette a ló, s tovább citromozott. - Ennek, ni, hogy minél elébb elhordja irháját innen.

- Az más, drága táltosom - feleltem megadóan, s amikor láttam, hogy Sasszem azt üvölti, "reménytelen, teljesen reménytelen", elégedetten nekidőltem a zakvárjumnak. 

- Tisztáznunk kellene egyet s mást - nyökögte tovább a zűbéesz. Ám ekkor váratlan események kezdtek sorjázni. Először kipattant Bebeton szeme, s mindjárt megmozdult a kezében a légycsapó. Aztán Mábocs mancsát láttam mozdulni, s nyomában Fűretlent, aki egy cápanippet szorongatott a kezében. Éreztem, s tudtam, hogy az alvóparancs, melyet rájuk bocsátottam, elvesztette hatályát, s ettől adrenalinszintem oly gyorsan kezdett emelkedni, hogy a kredenc tetején lévő cápák a mélybe vetették magukat. Baljóslatok villantak föl előttem, ezért Asszem Sasszemet arra kértem, távozzon, különben nem állok jót magamért. 

- Ne kapkodjuk el a dolgot - mondta eza levegőbe szimatolni képtelen fülelő, s kényelmesen elterpeszkedett a kanapén, mintha otthol lenne.

- De ha fölébrednek, mi lesz itt, azt maga elképzelni se tudja!

- Nem ébrednek föl - ne idegeskedjen. Inkább írja alá neke mezta kis levelet, oszt nem is találkoztunk.

- Miaza, hadd lám - fogtam suttogóra, mert hallottam, hogy Mábocs a fogait vicsorogtatja. 

- Formaság, Fölség - mondta hátradőlve Asszem. - Olykor-olykor elbeszélgetünk, ennyi az egész.

- De hát mindent hall, nemigaz? - óbégáztam alig hallhatóan, s körbemutattam bepoloskázott bérleményem négy égtája - plusz még egy meg nem nevezett égtáj - fele. 

- Írja vagy ne mírja? - nézett rám birka tekintettel eza záruló, de befejezni már nem volt ideje, mert a koszosfehér medve a saját és mások velejét rázó ordítással rávetette magát, s karmolni, ütni, tépni kezdte. Ébredezés lett úrrá a fullajtárokon, s kókadtan nézték, amint a jeges nekiront a menekülő Sasszemnek.

összpuci itt , la