Szevasz Puci, kicsit sótlan ez a halnipp, mondta Mábocs, amikor bebűzlött hozzám, és a zakváriumban kezdett kotorálni. Mia pálya, Fölség, denagya csönd errefele. 

Örülök, hogy itt vagy, mondtam barátságosan üvöltőzve, s megőrültem attól, amikor meghallottam, hogy ropog a foga alatt a kerámia. 

Háta szálka nem zavar?, kérdeztem, s amíg Mábocs a vízben tocsogott, kitettem a hintalovat legelészni az erkélyre. 

Hanem, tudod-e, Fölség, ugye, nem baj, hogy tegezlek, rendben van, utálsz, de hát ez van, ezt kell szeretni. 

Mit kéne tudnom?, kérdeztem vissza, s arra gondoltam, mily nagy kár, hogy annak idején nem engedtem, hogy ládába tegyék, s expressz ajánlva elcsomagolják a Csukcsföldre.

Nem hallottad azta nagy jajgatást a lépcsőház felől, mi? Három kis manószerű emeszpé rontott rám, de lekaratélyoztam őket. 

Nocsak, feleltem az ártatlant adva, s az orromra ruhacsipeszt tűztem, lássamá, hogy néha nem ártna domesztoszba hempergőzni, hogya bunda, melynek áporodott szaga belengi lakótelepi bérleményem, kissé jobban illatozódjon. 'Tudom, medve, mindig kivágod magad, mondtam enyhült torokhangomon. 

Ne kertelj, Puci, mi kéne, ha vóna, nézett a szemembe a jégmedve, s löttyedt farát lehuppantotta zalabútor ülőgarnitúrámra. Tom, hogy csak a két szép állatszememért nem akartál látni. Az  meg, hogy huszonegyezz velem, teljességgel kizárt. A végén úgyis elnyerném a sárga gumicsizmádat, oszt lavírozhatnál meztéláb! Nehara...

Nem haragszom, megmondom kerek perec, tudom, hogy firnyák vagy, segíts nekem megkeresni a nőt, akinek hiánya annyira elemészt.

Helyben vagyunk, felelte a medve, s egy darab kerámia cápaszilánkot köpött a levegőbe. Aztán hirtelen felugorva és hanyatt ollózva kirúgta az ablakon. Hiányzik nekeda nő, igaz-e? Vagyishát nema nő, hane maza nő. Aki elcsobbant.

Fölhív esténként, és elcsukló hangon mondja, nem tudunk beszélni, soka dolga, így gondol rám, meg úgy. Még nagy beszédemre se jött, pedig csak őt kerestem az irdatlan tömegben. Apropó tömeg. Köszönöm, hogy vizet hoztál nekem a findzsában. 

Ne nekem köszönd, mert tőlem hónapokig szomjazhattál volna a kiszáradt kútban. Tudod, hogy nem gazsulálok senkinek, neked se, pedig tudom, erre vágysz. Részemről nincs talpnyalás, apukám. 

Keresd meg, segít az ÜBSZ. Ha kell, szólok a FCIS-nek is.

Nem kell a segedelem, fejedelem. Nehéz ügy, mert a Duna vizét nem bírom. Nincs benne hering, az olajos halat pedig ki nem állom. De azért megpróbálom a sellőlányt előhalászni. Hogy kéred, tűzdelve vagy páclében?

Már engedelmet, Mábocs, élve hozd. Megkapod érte a Lovagkeresztet, nem sajnálok tőled semmi érde mérmet. 

Meglesz, aranyapám, felelte Mábocs, és noha gyakran hangsúlyozza biomedve voltát, rágyújtott egy Montecristo szivarra. Apróságot kérek érte. 

Nomia, rántottam egyet a szemöldökömön. 

Amikor eljön az ideje, megtudod, mondta a Nagy Fehér Brumm, aki annyi borsot tört már az orrom alá, most mégis őt kértem titkos misszióra, ni. Miközben kilejtett az ajtón, azt dalolta: "Leánderes jókedvem van, medve anyám, meglesz a nő, Puci koma, elhozo mám, de mennyire elhozo mám."

a puci összest itt leled, ha keresed

*ÜBSZ=Üldöző Boy Szolgálat

FCIS= ejtsd: efszíájesz, Felcsúti Helyszínelők.