A hiányzó Bucifölség

Az előző rész tartalmából: megtörtént a találkozás. Puci és Bebeton elhalmozzák ajándékaikkal Szélfútta Bokor törzsfőnököt, aki leönti torkán az agyar málnaszőrt. A hintaló nincs tekintettel a legszentebb pillanatokra, majdnem levizeli a sámánt. A szíves budi előtt megtartott ajtótájékoztatón Bebeton ismerteti az agyar és a szélfútta nép közti korszakos megállapodást.

2008. 09. 04. „Bebetonnal a 40-es úton robogtunk Vegas felé. Mellettünk kanyargott a régi 66-os út. Kingman-nél megálltunk fényképezkedni (képalá: Puci ginyón virgázza a Route 66-ot). Egy motelben szálltunk meg. Kérdeztük, van-e gyíkhús (Lizard meat jeszty?) Az indián tulaj felelte, nincs, de összedob nekünk egy légypörköltet. Bebetonnal madarat (azazhogy inkább rovarkártevőt) lehetett volna fogatni. Csillogó szemmel kérdezte, lehetne-e talán esetleg, hogy ő szállítsa a nyersanyagot. És egész este nem aludtam, ment a capp-capp. Vacsora után Bebeton kinyomtatta a fotókra ottholról érkezett válaszokat. És azokat a följelentő leveleket, amelyeket olyankor kapok a Pucosz-hívektől, ha kihúzom a lábam Agyarországról…



„Drága vezírem, írta imádott Krisztinkém, elhűltem  a lazac láttán. Azon csodálkoztam, hogy miközben a szájában tartotta, nem veszítette el egyensúlyát, s nem zuhant a mélybe. A képet kinagyítottam, s kitettem szobám falára poszternek. Várom haza, maga nélkül úgy érzem magam, mint az apátlan árva. Az atillámba beköltözött a moly. De megfogadtam, addig nem öltöm magamra, míg újra nem látom fölséged. Régi híve: K. Ui.: Mellékesen jegyzem meg, hogy Fűretlen nagyon vicces kedvében van; nemrég átjavította drága vezírem tróntermének ajtaján a föliratot Bucifölségre. Amin aztán Citromiccsal és Derogállal napokig röhögtek. De nem tőlem tudja, fönség, számítok a diszkérciójára.”

„Jól állunk, dől a lé a beléptető kapukon, írta Fűretlen, s arra kért, dedikálnám az Egy húsgombóc (On meat ball) című lemezem, mely a napokban került a lemezboltokba, s rögtön az eladási listák élére szökkent. Nagy baj, hogy Szógyártó teljesen leállt, csak ül és mélázik a medvekifutó előtt, akácfa-leveleket tépked, s azt mormogja, de inkább kérdi, Flet vajon hazudik? Vagy esetleg nem hazudik? S rendre összeomlik, mert sokszor kijön az, hogy nem mindig. Fél attól, hogy jön haza a Fölség, s nem tud kellő eredményt felmutatni arról, hogy a hőségben eleget nyomatta-e, amit köll. El nem múló szeretettel: Fűretlen. Ui.: Értesüléseim vannak arról, hogy valaki, nem is tomki, megvádolt avval, hogy Urunk nevét távollétében Bucifölségre maszkíroztam. Pufókát szerettem volna megkérni, vizsgálná ki a szörnyű esetet, hogy tisztázhassam magam. Megjegyzem, a szentségtörés idejére alibim van, a fókával vízilabda-edzésen vettem részt, centerposzton szerepeltem. Mindezt azért írom, nehogy Pucifölség úgy gondolja, hogy egy percre is megfeledkeznék a hűségről.”

„Szívből örülök szép sikereidnek, barátom és parancsolóm, fogalmazott üzenetében Pufóka, és kitért nevem gyalázatos meghurcolására. Sajnos nem tartózkodtam a medvekifutó térségében, mint tudod, a nyár elején mint ridegpásztort elkezdtek ráfesteni a Feszty-körképre, modellt állok Ópusztaszeren, s történt egy kis baleset: letört a kajlabajszom féloldalt, melyre támaszkodni szoktam. Jelenleg nem mutatkozhatom emberek között, mert bajszom növesztésével vagyok elfoglalva. Répást kértem arra, hogy távollétemben intézkedjen. Ő azonban elhárította a tisztet. Mint mondta, ha Buci, hát Buci, úgyis olyan kerek képe van mostanában fölségednek, biztos sok gyíkhúst eszik, de az is lehet, hogy géndopping van a háttérben. Kérdem Répást, hajlandó-e mindezt írásban is megerősíteni, mire ő: egy frászt, tudhatnám, hogy a végén úgyis mindent letagad. Hát így állunk most éppen, nem akarlak idegelni, van sikálni való bőven, ha visszatérsz. El nem múló hálával azért, hogy legyaláztad Phelpset: Puf.”

Citromics a tőle megszokott szűkszavúsággal tett jelentést: „Fölség, minden a legnagyobb rendben, jól áll a mállasztás, Fletről múlt időben kell beszélnünk, a csapat összetart, leszámítva azt az apróságot, hogy Laly King széltében-hosszában híreszteli, magnófelvétele van a Szélfútta Bokorral történt találkozóról. Nem tudom, igaz-e, ha visszatér, megmogyorózzuk, olyankor mindig visszamászik az odvába. Krisztinke miatt aggódom, lefogyott, nem látom a tévéinkben hadonálni, pedig közelg az október, lassan üzemi hőmérsékleten kellene izzania. Tessék má’ neki egy meszidzsben tudatosítni, hogy mit várunk tőle. C.”

’Látja, kedves Bebeton, mondtam halkan őrjöngve, miközben fogpiszkálóval kipöcköltem a bal hátsó hatos mögül egy légylábat, ilyen az, amikor pótolhatatlanok vagyunk.’Ühüm, mondta doktor Kieza, s ínyencmód mártogatta a csiliszószba egy kifejlett Colorado-bogár combját. Azé’ azt ne felejtsük, tette hozzá, hogy a krumplibogár se kutya. El kell jönnöm a világ végére azért, hogy ilyen finomat ehessek. Mit is tetszett mondni, mivana, hogyvana? ’Hagyjuk, legyintettem, s egy bögölycsontvázat odavetettem a hintalónak. ’Úgy eszik, mint a vett malac!, sivalkodott Bebeton, s közben a hasát csapkodta a nevetéstől. Beleláttam a nagy vörös szájába, lenéztem a torkán a garatmandulák alá, kicsit félrehúztam a gégefőt, s egy zseblámpával bevilágítottam a lelkébe. Iszonyú sötétség volt odabenn. Nagyon jó lesz már hazamenni.”
Közli: NH