Phelps és a favorit

2008. 08.21. „Namiazmá megint? – kérdeztem jókedvűen rikoltozva a légycsapójával hadonászó Bebetontól. ’Hír kén rólunk, felelte a doki, és a tőlem lesett módon hozzátette, még a végén elfelejtnek bennünk. ’No de hát ha a törzsfőnök így megvárat, éngem, szégyenszemre, mondtam, s közben szemem pillantása rávetült a sarokban árválkodó pettyesre, melyet a józsefvárosi piacon vettem, s állítólag oly régi (ezt mondta a labdát eladó kínai), hogy már többször összetévesztették Albert 1967-es aranylabdájával. A dokival kisütöttük, hogy mielőtt Arizonába megyünk, ahol Mr. Bokorral találkszunk, elugrunk Michael Phelps szűkebb pátriájába, Baltimore-ba, s az Amerikai Regionális Dekázási Bajnokságon indulva homályosítjuk a csodaúszó csillogását. ’Megvan a verda, mutatott ki az ablakon Bebeton mester az 1959-es Chevire, melyre már rég vágytam. Negyven litert eszik ugyan százon, de most van pénzünk, mert Fűretlen ötlete, a medvekifutó előtti pénzbeszedő kapu fényesen bevált otthon. Azt üzentem neki, örülök, hogy az ötlete, mely eredetileg sok egyéb hasznos elgondolással együtt természetesen tőlem származik, duzzasztani kezdte a Pucosz vitorláit. ’Az a szél, vetette közbe Bebeton, talán a buksza szó helyén valóbb lenne. Bírom a kritikát, vágtam rá csöndben vicsorogva, s mielőtt elindultunk Baltimore-ba, lenyomtam a torkán a rózsaszín strandpapucsot. Rajta volt egy döglött bögöly, láttam, de úgy voltam vele, üsse kő, tán nem akad meg útközben...

Amikor megérkeztünk, s leadtuk a nevezést, a Baltimore Sun címlapon hozta a hírt: a nemzetközi hírű főagyar, Mr. Puci a városba érkezett, részvétele a tornán szenzációszámba megy. Kolumnás cikkben számoltak be arról, hogy sárga gumicsizmában még soha senki nem dekázott 333-at, ezzel az eredménnyel tartom jelenleg a világcsúcsot. Bebeton lelkendezve hozta a hírt: az újság a rólam szóló beharangozó alatt kis mínuszos hírben közölte, hogy a város szülötte, akit nemrég alkoholos vezetésért három nap elzárásra ítéltek, kínkeservesen, épp hogy csak nagy nehezen meg tudta nyerni Pekingben a 100 pillangót, s amiatt, hogy csak egy századmásodperccel előzte meg a szerb bajnokot, pecabotos tüntetések várhatók a városban, még a tojásdobálás is előfordulhat. ’Látja, Pucifölség, ezek a szerencsétlenek nyerni se tudnak rendesen, mondta félénken tudatmódosító mesterem, s közben a Puci Baltimore-ban leiskolázza a csodaúszót című jelenetsor forgatókönyvét rögzítette. Este, amikor ellátogattunk a Baltimore-i Turáni Átok Polgári Egyesület díszvacsorájára, az étterem főbejárata mellett (ahol különben egy Pufóka-bajuszos férfi volt a beengedő, döbbenetes, mennyire hasonlított, nyakában paprikafüzérrel állt, hóna alatt pulikutyát tartott, bal kezében pecabot, rajta lyukas zászló) az újság címlapjának kinagyított példányát bámulták a vendégek. A képen az álló sorban ott álltam én elmaradhatatlan lábbelimben, hónam alatt kedves kabalaállatommal, előttem, a guggoló sorban Bebeton doktor a búvárszemüvegben, s mondta ugyan neki a fotós, hogy ne mozogjon, nem bírta ki, s a rózsaszín strandpapuccsal épp lesújtott egy a pályára bemerészkedő rovarkártevőre…

 

A verseny előestéjén robbant a bomba. A lapok öles címekben hozták, hogy maga Phelps is hazaérkezett a derbire. Az izgalom a tetőfokára hágott. Csak én maradtam nyugodt. Bíztam magamban, s Krisztinke bajuszossá maszkírozott, de így is fölöttébb csábító és vonzó fényképével szívem fölött futottam ki az arénába…”

Közli: NH