Döglő legyek, figyelő emeszpék

2008. 07.30. „Krisztinke azt írta legújabb könyvében, most már tudja, mitől döglik a légy. (Első könyvét, a Bűn és bűnhődést még álnéven jelentette meg – NH). Elküldte videoüzenetét. Azt kell mondjam, nincs ugyan rajta a piros atilkája, de most is oly szép, hogy az vetekszik.



Fűretlen megpendítette, szerinte teljesen biztos, hogy talán majdnem figyelik. Már nagyon rég nyomában vannak az emeszpék. A medvekifutónál pédul többször látott olyan egyéneket, akik nem hordtak sárga gumicsizmát, s nem tartottak a hónuk alatt hintalovat. Egyikükről  személyleírást is adott.



’Gyanús, súgtam neki üvöltve, s a végin hehhintettem, pedig tudatmódosító tanárom, doktor Bebeton, ezt megtiltotta számomra. Fűretlen aggódik az emeszpék hallatlan technikai fölkészültsége láttán. Olyan berendezéseket vetnek be, amelyek messze megelőzik a fejlett üvegszáltechnológiát is. Szinte lehetetlen ellenük a védekezés.



Üres a Pucosz kasszája, ez is gond. Fáj a fejem miatta. Üzentem Szógyártónak, aktivizálja magát, tele vannak az újságok bombaizékkel, hogy lesz ebből rendkívüli mállasztás. Aszondja, megpróbálja, de nem ígéri, hogy sikerülni fog, mert újabban ráállt a perecevésre. Ezzel tuningolja föl magát. Emlékszik múltkori kérdésemre, egy ültő helybe’ eszi a perecet, s azt vette észre, minden kanyar után könnyebb meglátni a dolgok fordítottját. Egy perec, egy Flet hazudik, most átáll erre. De várjak kicsit, épp tökéletesíti a technikát. Mire visszajövök Indiana Wellsből, meglátom, túljut a depresszión, s lesz annyi hazugság meg visszaélés, hogy attól megnyalom a sárga gumicsizmám. ’Jól van, kisegér, mondtam barátságosan ordítva, csak aztán nehogy elhízz a sok perectől ültőhelyedbe’. És hozzátettem, mert hozzá szokok néha így tenni, hogy a Pucosz-buksza legyen az én gondom. Megoldom, van rá terv, lakótelepi bérleményemben részletesen kidolgoztam.



Közli: NH