Az előző rész tartalmából: Puci a parapszichológia révén egy UFO-val kerül haza, miután Bebeton meghúzza Roswellben az asztrálkart. Ám rejtélyes módon Kieza doktor Agyarország helyett az Északi-sarkra vetül. A Fölség az állatkerti medvekifutóhoz sietve kezdi rendezni a szétzilált sorokat.
2008. 09. 08. „Igaz-e, hogy igaz-e, kérdezték a botrányéhes sajtóhiénák a medvekifutó előtti ajtótájékoztatón. Én meg (suttogva üvöltve), nemde, már hogyisne, még az kéne csak. Doktor Kieza a Pucosz kultúrantorpológiai küldöttségét vezeti, ezért utazott az Északi sarokra. De hát, de hát, nyüsztettek tovább, és világossá vált számomra, hogy valaki a Pucosz belső agyközpontjából kijuttatta a doki első táviratát a sajtónak. Az egy másik Kieza, ez meg az egyik, ne mossuk már össze a bő gatyát a csokornyakkendővel, mondtam halkan teli torokból. A depresszióra hajlamos jegesmedve ekkor sajnos félrenyelt egy heringet, s mentőt kellett hozzá hívni. Ez volt a szerencsém, mert abbamaradt a nyaggatózás.
’Haza kell gyorsan hozni, ezzel nyitottam meg a kifutó mellett rögtönzött Pucosz válságtanácskozást, s közben sárga csizmám 36,7 Celsius fokban termelődő illatanyagával közelebbről megismertettem Fűretlent, mert most meg a hintalónak magyarázta: a két tízesre ne kérj lapot, ezt most még elnézem, de legközelebb fizetsz. ’Szent állatot békén hagy, nem fertőz ördög bibla. ’Mivah?, lesett rám a nagy gülü szemével, s a többiek is jobban kezdtek fülelőzni. Újra hehegni kezdtem, mint azelőtt, s egy-egy kiflidarabbal együtt a szavakat is el-elharaptam. ’Holnap indulunk, mondtam kedvesen kajbálva, de én itt maradok, mállasztanom kell. Fűretlen, Derogál és Répás mennek. Viszik a jegesteddit, ismeri a terepet, kiállítni neki egy Pucosz-igazolványt. ’Nodefel, jegyezte meg Fűretlen, de aztán többet nem mert mondni, mert tekintete találkozott lézermód mindent fölégető szempillantásommal, s ebből megérthette, hogy nagyon bírom a kritikát, s szeretem az ellentmondást is. Csak éppen nem tűröm!
Krisztinkével - miként hajdan a Római parton a Bivalyosban - konspiratív módon találkoztunk. Ezúttal lakótelepi bérleményemben vártam, s arra kértem, öltsön álruhát, de most ne kubai cukorzsák-ruhában jöjjön, azt már ismerik az emeszpék. Kőbánya-Alsón lévő emeleti ingatlanom házgyári ablakából Fűretlen és Citromics fürkészték a teret. ’Mieza csönd?, kérdeztem higgadt őrjöngéssel, de Fűretlen pisszegni kezdett, s kért, hogy a hintalóra ugratva lessek ki, mert fura, amit lát.
’Az meg mi az?, kérdeztem suttogó óbégatással, mert láttam, hogy egy rőzsehordó banya vág át a téren. De olyan rusnya volt szegény, hogy egy kutyát sétáltató nő eltakarta a vizslája szemét, nehogy az eb meggárgyuljon. Aztán fél percig semmi. Majd halk kopogás az ajtón. ’Kiamia?, kérdeztem a hintaló mögé bújva, Fűretlen pedig kitárta az ajtót. ’Drááága vezírem!, ordította a banya, s három méterről a nyakamba ugrott. Akkora volt az orra, hogy beleállt a vállamba. ’Nem ismer meg, Pucifölség?, kurjantotta, s ledobta magáról a banyagöncöt. Ekkor eszméltem, s riadt velem két hűséges fullajtárom is. Ott állt, teljes életnagyságban, szikrázóan vörös atillájában az asszonyok asszonya. A nő, akinek illata, orrsövényemen megülve, átbucskázott velem a tengerentúlra. Aki tudja, mitől döglik a légy, s aki nélkül nincs pacalpörkölt. ’Hámaga az?, kérdeztem megilletődve, s a bal szememből kicsurranó könnycseppet érzelmesen átdekáztam a jobb szemem héja alá. ’Istenem, tettem hozzá, idétlen idők óta várom ezt a perecet…azazhogy percet. ’Nami újság, drága, halljam, súgtam a fülébe éktelen rikoltozással, ityeg-e a fityeg?”
Közli: NH
