Vigyázz farkas, ott a nagymama!

2008.07.14. „»Tespedés van honunkban / Nagy a nyüzsgés köröttem / Pihen a komp / Benne alszik a sötétség». Egy ifjúkori verspróbálkozásomra bukkantam, amikor rendet tettem a polcokon. Egy lekvárosüveg mögött találtam a kockás lapot, amikor beraktam a katonaládába a sárga gumicsizmát (kánikula jő, mondanám, ha költő volnék, hja. A kérdés eldőlt: politikussá lettem én. Mit nekem a politika maga? Illetve a barátaim közt: te.) E régi verstöredéket elküldöm Krisztinkének. Fogékony szavaimra. A múltkor is idézett egy szózatomból („Egy a tábor, egy a mákony”). Megüzentem, hogy küldetek neki egy nemzetiszín szalaggal átkötött magyar mézest a dinnyefesztiválról. Most át kell mennünk bulvárba, mélybulvárba, ahogy mondni szokom. Citromicséknak kiadni: nyáron menni pálinkafesztre, kolbásztöltésre, kötélhúzó versenyekre. A medve-kifutós csapat nem mozdul…
Szógyártó járt nálam, a vállamra borult, úgy zokogott, már nem bírja tovább, hogy mindig mindennek az ellenkezőjét kell mondni. Ha nappal van, az éjszakáról kell beszélni, ha valami sikerül, mint a Merci-bolt, akkor a kudarcokról papolni, ha jó a búzatermés, éhínségről szólni, ha esik az eső, kánikulától szenvedni. ’Ne zokogjá, kisegér, nyugtatgattam, és elmeséltem neki, hogy én már gyerekkoromban is fordítva láttam mindent, egyszer pédul a szüleim elvittek a bábszínházba, a Farkas és a Piroskát adták, és amikor bejött a lompos, mindjárt tudtam, vele vagyok. Rá is kiáltottam: ’Vigyázz, farkas, ott a nagymama! És a végén az én kedves lomposom megmenekült, nem ette meg a nagymama. Mondom Szógyártónak, ennyi az egész, máshogy kell látni a világot, sokszor van úgy, hogy a talpa a feje teteje. Szógyártó hüppögött, és bocsánatot kért azért, hogy a hétvégén csak negyvenhatszor mondta, a kormány hazudott, szombaton gumicsiza-szépségversenyen volt, lett volna rá alkalma, hogy ezt susogja, mert benne volt a zsűribe’. De nem volt ereje hozzá, megijedt attól, hogy nem hiszik el. Búcsúzóul telesírta a válltömésem, és megígérte, a héten összeszedi magát, s a krémesevő versenyen – imádja a francia krémest – prüszkölni fog, és azt üvölti, pfuj, savanyú, meg keserű, és rendkívüli mállasztást fog követelni. Amikor elment, láttam, újra csattogtak a fogai, akár az ordasnak, mikor leharapja a vadász puskacsövét. Úgy kellett kifacsarnom a válltömésemből a könnyeit. Tele lett az esővízgyűjtő tartályom…"
Közli: NH