2008. 07.08. „Én, Főpuci, rangomnál fogva, elrendelem, hogy egész nyáron politizálni akarjak. A parlamenti képviselőket sem engedem hosszabb eltávra, szóltam Fűretlenéknek, felejtsék el Hawai-t, mindenki itthon marad lakótelepi bérleményében, szabad idejében pedig terjeszti a Szuperinfót. Mindenkinek nagyon sokat köll szerepelnie a nyilvánosság előtt, így akarom. Képviselőcsoportunk szűkebb magja mától az Állatkert környékén portyázik, különös tekintettel az új medve-kifutóra. Ezen Fűretlennek, Répás és Derogál úrnak napjában hatszor ki kell futniuk, úgy, hogy lehetőség szerint a medvékre rá is verjenek néhány másodpercet százon; a cél legalább az Európa-csúcs megdöntése. A kampány amúgy is erős fizikai állóképességet igényel. Több figyelmet kell a nyári hónapokban fordítani a jegesmedve medencére is, sok ott a gyerek. A sajtótájékoztatókat mától az elefántház élőterében kell tartanunk, s őszre meg kell tanulnunk úgy ordítani, mint a víziló. Ha valaki furcsállja ezt az új programot, amit kiötöltem nyárra, jobb, ha fogja magát, és befekszik a zsiráf elé lábtörlőnek…
Újra fölhívott Krisztinke, és szipogva számolt be arról, hogy a piros atillájáról az összes gomb lepattogott, ez is Flet miatt van. Tetszett neki, hogy nem határolódtam el Molotovéktól. Azzal búcsúztunk, hogy két Agyarország van, az egyikben, ami a mienk, kicsit sok a benzines palack, de hát ez a mai üzemanyagárak mellett akár pozitív is lehet. A tojással semmi bajom, mondtam a drága hölgynek, aki nősténytigrisként védi a 2006-os dicső forradalmat, és elmondtam neki kedvenc lecsó-receptemet. Alulra szalonna pirítva, rája krumplikarikák, arra hagyma, paprika, paradicsom rogyásig, végül a tojás, ami megmaradt a rendezvényről. Elönti a nyál a számat, mondta a drága hölgy. Búcsúzóul azt üvöltöttem neki a telefonba: Mozduljunk, ha mozdulni köll, egyetlenem!
Az utóbbi két hét elég jól sikerült. A kiscsoportos balatonszárszói foglalkozásokra meghívtuk a párt polgármestereit, képviselőit, választókerületei elnökeit, óvónőit, tanárait, mentőorvosait, a párt költőit, építészeit, búvárait, színészeit és vándormuzsikusait. Kifelé csalafinta módon azt sugároztam (a meszidzs, pupákok, a meszidzs a fontos, hazudnak, lopnak, csalnak, és végórán vagyunk, mást nem kell meszidzselni, ez a programunk), hogy kampányról, előre hozott választásról nem volt szó, hanem inkább médiatréninget tartottam híveimnek. Jól állunk, minden fronton támadunk. A tréningen legfőképp a tizenegyesrúgást gyakoroltuk, üres kapuba. Én voltam a legjobb. Bevezettem, hogy amikor berúgom a pettyest, őrjöngve kifutok a pálya szélére, s ott a magam nyakába ugrok.”
Közreadja: NH
puci össz
