Puci titkos naplója (27)
Az előző rész tartalmából: Puci berendezkedik Kőbánya-Alsón, lakótelepi bérleményéből osztja az észt. Krisztinke titkos csodafegyvernek minősül, s jól haladnak a Bebeton kiszabadítására irányuló expedícióval is. Szógyártó leleplezi magát, ő volt az, aki a Pucit Bucira javította. A fölség rendeletet hoz: a p-vel kezdődő szavakat a Pucosz-Bucoszban eztán b-vel köll ejteni.
(hintaló-illusztráció: kalimpacika, kösz érte)
2008.09.24. „A Bucosz első országos költőversenyére hívtak, zsűriznék, elvégre hisz a költemények világában is otthol vagyok. Egyetlen kikötésem volt, hogy csakis agyar szellemiségű versek hallgatására vagyok berendezkedve, sőtolyan lírikus alkotásokra gerjedek, melyek az agyar néplélek naccságát hirdetik. Itt első sorban saját költeményeim szavalását javasoltam, s ötletem meleg fogadtatásra talált (nyilván nem az Andrássy úton, honnan hajdan elindultunk). Többen választották klasszikus epigrammom, a Bajsza közt a tőgyit, melyet akkor alkottam, midőn Phelpset gyaláztam dekázva Baltimore-ban („Hová mereng el két szemed pillája, a pettyest se látod, világ marhája, szült volna szkít anya, származnál csodatuloktul, rettegnél mindég az olyan hunoktul, mint én.”) Nagyon népszerű volt Agyarország dicsősége című ódám (mások szerint idém), melynek szép metrumait Szórványoson rímeltem: "Eddig Kőbánya-Alsón termettek csak a könnyek, s most Pucifölség is oncsa a szép dalokat, sok századlékkal vezetek mán, a Szonda-Ipsos is tehet egy szívességet, szellemem egyre tökösb, általam híres e föld”. A szavalóverseny győztese a Búcsú Bebetontól című elégiámmal aratott diadalt. Csak röviden idéznék, s naplóm e sorait véres könnyeimmel írom: „Hol medvék kapdosnak hal hólyagja után, meg hintaló szaladgál, s borzoljaja szőrét, jajgatva némán intek viszlátot, néked, hős csaták cappogója! Nagy hadvezér vagy, hűséges fullajtára ködnek, ki roppant légycsapót markolsz harcrakész, s hallga’, mint zúga tömeg: megáll a zész; kinek márványalabástrom bűvszemüvege mindenen átlát; ki akkor is velem, mikor mind ellenem; fel hát az útra, társam, siessünk, messzi győzelmek vigyorognak ránk”.
Apropó bajsz. Bufóka jelentkezett Ópusztaszerről, nemsoká visszatér, már újra rá tud támaszkodni a kajlájára, mely az őszi esőzések hatására vadul nőni kezdett. ’Jól állunk, fölség, jelentette legutóbbi postagalamb-üzenetében (mert ragaszkodik a hagyományos kommunikációhoz), a szürkemarhák már előre köszönnek, én pedig baromira jól mutatok a Feszty-körképen. Hallottam, hogy a Buci-affér elrendeződött, s különös örömmel tölt el, hogy a Kieza doktorért indított expedíció jól halad. Most rohanok, mert nem akarok lemaradni a rackabirkás fotózkodásról, szerintem ez jól jön majd a kampányban a Bucosznak, két csavaros-hegyes birkaszarv mögül lesek ki, s óriás kajlabajuszommal turulmadarakat rajzolok az égre.
Krisztinke tutyi-propellere fejtörést okoz az emeszpéknek. Erre egy számomra megküldött belső üzenetből lehet következtetni, melyben Flet „azonosítatlan repülő orsóról” ír, s a hölgyeményt, aki minden randalírnál jelen van, a Bucosz titkos fegyvereként titulálja. „Bemérhetetlen, úgy siklik egyik kukarugdosásról a másikra, hogy semmit nem tudunk ellene tenni, a fölirat pedig, amit maga mögött húz (’Ne gyarmatosíccsá má!) különös aggodalommal tölt el. Le kéne állítni, de a jelenlegi technikánk erre egyelőre nem alkalmas. A gigalepkeháló is befuccsolt, mert simán át tudott szállni a lyukakon. Tudunk a mállasztási kampányterveikről, Laly King mindenről tájékoztat, de erről a piros atillás, becserkészhetetlen ősanyáról, ki óránként képes változtatni a külsején, egy szót sem említ. Becserkészni minél hamarabb, s egy ötven literes marmonkannában ideszállítni, amíg még nincs baj” – olvasható az elcsípett, szilvalekvárral rejtjelezett üzenetben. Krisztinkének újabb dedikált fotót küldettem, Puci egy babírrepülőbe kapaszkodva átrepül a Margit-híd alatt címmel, és persze rajta hozzátevésként, hogy ezerszer csókoltatjuk.
Irkutszkban járunk, Fenség, az idő hidegre fordult, mostoha körülmények közt utazunk, üzente Répás, de bucista mód hozzátette, közel a sarkkör, és jó hír, hogy az eszkimók egy rózsaszín légycsapós, búvárszemüveges sámánról regélnek, aki nemrég tűnt föl köztük, s alapjaiban megváltoztatta a szokásaikat. Az eszkimók újabban a kollektív néplélek törékeny voltáról értekeznek, s a lazacot félretéve légypörköltet esznek. Még néhány nap, s meglelik bótolhatatlan emberünk. Az egyetlen gond, hogy az állatkerti medvekifutó jegesteddije, mentül hidegebb van, annál jobban érzi magát. Már senki nem mer vele huszonegyezni, nemrég elnyerte Fűretlen gatyáját és Derogál utolsó kenyéradagját. Aggasztó a medve önbizalmának visszatérte, de megoldjuk, írja Répás.”
Közli: nh
