Trombi szóda, szőke kaóla, málnaszőr

Az előző rész tartalmából: St. Louison át vezet az út Arizonába. Puci a Krisztinkétől kapott kabátgombbal elpengeti az Egy húsgombóc című örökzöldet, Bebeton közben mániásan csapkodja a legyeket. Amarilloban ellopják tudatmódosító jegyzeteiket, de Puci tovább hajt.

2008. 09. 01. "Santa Fe-ben időzve Bebeton egy féldolláros használtcikk-bolt indián tulajdonosától – akit itt mindenki csak Vologyának hívott – vásárolt egy Szmena 8M fényképezőgépet. ’Életünk legnagyobb üzlete, Pucifölség, jelentette lelkendezve, s előadta, a képeket föltesszük egy holnapra, evvel buzdítjuk az ottholrekedt medvekifutós csapatot. ’Honlapra, barom, mondtam megbocsátóan ordítva, de Bebeton, aki hála az égnek egy időre fölhagyott a légyzúzással, be volt zsongva, bolgunk lesz, fölség, mondta, vírítunk, oszt megkajolják. ’Blog, te döglégy, javítottam ki tudatmódosító tanaram, s félmeztelen feszítettem egy wigwam előtt, közben a fotó kedvéért csilis, kukoricás tésztát kavargattam egy Zepter-bográcsban. Később a doki kedvéért hájhurkáimból lasszót formáltam, s kivetettem egy odaterelt tulokcsordára. Egy másik fotón épp vágtatok a hintalovon. Bebeton ezt írta képalának: Puci szőrén üli meg a lovat. Patakmederhez állított ez után, s rám parancsolt, a grizlimedvéhez hasonlóan kapdossam el a lazacot. A képsorozat utolsó fotóján számban egy nagy büdös lazaccal vagyok látható (hol a fogkefém, mondjamá, na mondjamá, üvöltöttem a túlbuzgó doksinak, aki ekkor már egy szentjánosbogarat hajkurászott a strandpapucs-csapóval)…

Szélfútta Bokor már vár benneteket, mondta egy kétméteres sajtófőnök, s bevezetett bennünket a wigwamjába. Elmondta, mit szabad, és mit nem szabad a törzsfőnök előtt tenni vagy mondni. ’Azt a légycsapót pédul tüntessétek el, mutatott Bebeton fegyverére, mi, a föld szabad népeként minden állatot, még a legyet is tiszteljük, nem szabad bennük kárt tenni. Node, tette hozzá, mintha csak tőlem tanulta volna a hozzátevést, mit hoztatok ajándékba, haddlám. Elővettük ládikánkat, benne Agyarországról idáig cuccolt kincseinkkel. ’Mikezek?, kérdezte a sajtós, s vizsgálni kezdte a három üveget. ’A Trombi szóda népünk kedvelt itala, mondtam átszellemülten, varázsereje van. A másik két üveget meg se nézte. A turulmadár bronz szárnytolla nagyon tetszett neki. Fölemelte, ám a lába ujjára ejtette. Elkezdett kecsuául káromkodni, amit érdekesmód mindketten értettünk. ’Huzén apuad a fozara, ordított, s egy lábon ugrált, diliny agyar, voasubul hozza szarnya tollyú! És vinnyogva hívta föl figyelmünket arra, ha tetszik valami, ha nem, csak nevessünk, hahotázzunk, mert az annak a jele, hogy egyetértünk. Majd eltaszigált bennünket a Főnök sátra elé.



’A Trombi szóda népünk kedvelt itala, mondta vigyorogva Bebeton doktor, Szélfútta Bokor pedig tagadóan ugyan, de röhögve rázta a fejét, közben kiköpött. ’A Fantát, tettem hozzá kuncogva, az agyar nép szőke kaólának hívja. Nagyobb lesz tőle a bögyörőnk. ’Azmegmiaz?, mutatott az öreg a harmadik üvegre. Én meg: málnaszőr, ez is csodalé. És hogy a három italra szoktuk mondni, ezek az agyar nép három békés itala. ’Békés Itala?, kapta föl a fejét a törzsfőnök, mintha ezt már hallotta volna valahol. És egy huzatra kiitta a szirupot. Nevettünk egyetértőleg, kissé tartva a gyors következményektől. A turultollat és a pulitincset elvette, maga mögé hajította, s intett. Egy sámán lépett be oldalogva, ordétozni kezdett. Nekünk a nevetéstől reszketve hasra kellett vágni magunkat tiszteletünk jeléül. Ott feküdt Bebeton rázkódva, fején a búvárszemüveggel (a légycsapóját előzőleg a gatyaszárba rejtette). S ott voltam én is, fölséges sárgacsizmámban, melyet az ünnepi alkalomra fókazsírral fényesítettem. Történt azonban valami, amire előzőleg nem számíthattunk. Nagynéma csönd volt, csak a sámán mormolása hallott. Bebetont löködni kellett, mert elaludt, s föl-fölhorkantott. Folyó víz csobogása törte meg a csendet, utána egynéhány halk puffanásra lettem figyelmes. Tudtam, sejtettem, mi az. Amikor hátrasandítottam, megbizonyosodhattam. Ott billegett mögöttem két tomahawk mellé támasztva a hintaló, s hát a rohadék nem bírta ki, rájött a muszáj, széles sugárban eleresztette magát, s lócitrommal is megörvendeztette vendéglátónkat. ’Kikaparom a szemedet, kiteszem száradni a napra a herédet, szügyön szúrlak a légycsapóval, sziszegtem hátra kedvesen, nehogy megsértsem az állatot. ’Nem szükséges, felelte kifogástalan agyarsággal Szélfútta Bokor, amire Bebeton is nyomban felriadt álmából. ’Ilyenek a lovak. A tieteknél csak a dakota lovak a veszélyesebbek. ’Nomia?, kérdeztem jókedvűen ijedtemben, és kezdtem vizsgálni a sámán ábrázatát, mert egy pillanatra nagyon ismerősnek tűnt. ’Hallja, doki, súgtam halkan, nem is tudom, mieza, de mintha Laly King, ez a morgás… Aztán hess, az nem lehet!



’Sok dicsőség vár még rád, fiam, mondta a törzsfő, s a bekent képű sámánt kirugdosta a sátorból (nemá, nemá, ez fáj!-kiáltásokat hallhattunk). Népeink mindig komálni fogják egymást. Hívj, ha lesz a mállasztási kampány. Azt tanácsolom: ha döglött lóra ülsz, szállj le róla. Most rohannom kell, mert befosok. Asszem, meghajtott a málnaszőr. És eltűnt a wigwam mögötti faházban. Nem hittünk a szemünknek: az ajtóra csinos szív alakú lyukat vájtak. Azon át dugta be a sámán a főnöknek szignálni a Pucosz és a szélfútták közti megállapodás szövegét (ld. mellékelve). Az ajtótájékoztatóra stílusosan itt, a budibódé előtt került sor. Miközben a szöveget Bebeton fölolvasta, a háttérben vad durrogás hallatszott. Úgy éreztük magunkat, akár egy augusztus 20-i tűzijátékon.”
Közli: NH
* A megállapodás pontos szövege: Mi, az agyar népet a világban egyedül képviselni méltó Pucosz, azon belül kiváltképp Pucifölség, no és az amerikai népet leginkább repre zentáló törzs főnöke, Szélfútta Bokor kinyilvánítjuk, hogy az agyarok és a szélfútták mindig komálni fogják egymást. Aki mást állít, az komplett hülye. Flagstaff fölött, a cowboy- és indiánfilmek díszlethegyeitől másfél mérföldre szentesítjük ezt az okmányt. Reméljük, népeink megkajolják. 2008. 09. 01.)