Utazás Bebetonnal és a széllel

2008.07.31. „Becsomagoltam a cuccot, a hintalovat személyi poggyászként adom föl. Beletettem a sárga gumicsizmát, melyet előzőleg fókazsírral gondosan vízhatlanítottam. Viszem magammal Krisztinke piros atilkás fotóját is, szívem fölött hordom, mint amulettet, ha szorult helyzetbe kerülnék, és esetleg Indiana Wellsben medvemantrát kellene előadnom. Szállni, reppenni, erre vágyom most. El innen, el a válságból, el lakótelepi bérleményemből, ahová kulcslyukon kúszik utánam az elnyomás. Hiába tartom magam elé a rovásírásos ábécét.



Doktor Bebetonnal a „Puci visszaint népének a repülőgép ajtajából” című jelenetet gyakoroltuk. Arcizom- és tudatmódosító tanárom velem tart, nélküle egy lépést sem teszek. ’Mi van a medvésekkel?, fordultam hozzá csöndben óbégatva, de ő megnyugtatott, Derogál kivételével mindenki ott van, nyomják a nyári kampányt ezerrel, Szűretlen (selypítve Fűretlen) megtanulta a jegesmedve medencénél, hogy kell röptében elkapni a lazacot, ez most nagy attrakció, már fölvette az Echo Tévé. ’És a Derogál hova lett?, tudakoltam szelíden markolva Bebeton torkát. ’Kimenőt kapott, mén vidékre, szintúgy, mint Szógyártó, aki hat kilót hízott elmúlt héten. Tuttam, ordítottam néma csöndben, s fölléptem a repgép szárnyára megnézni, Laly King nem lyukaszotta-e ki, hogy valahol a dzsungel fölött lezuhanjak. ’Nem lehet soká lábam kihúzni, nyugtattam meg kedvesen Bebetont, és kedélyesen elkezdtem átharapni a torkát. ’Béke van, mondta a nagyszerű szakember, s annyit tett hozzá (mert átvette tőlem a hozzátevést), hogy gyakoroljuk a „Puci az energiahiányos tudattalant értelmezi” jelenetet. Szakszerűen fölvettem fejemre a búvárszemüveget, és miközben a gép elsuhant a szelek szárnyán, magamra terítettem a Bebeton Összest, és mély álomba szenderültem



Álmomban fejemen búvárszemüveggel és koronával voltam látható egy reneszánsz freskón, de amúgy habtestemen nem volt semmi. Szóltam halkan kurjongatva a hoppmesternek, Citromicsnak, hozzon gyorsan egy fecskét, cipzárosat, kék-fehéret, de nehogy árpádsávos legyen, nem jól adná ki magát (barátaim közt: téged). Mégiscsak zsenánt így mutatkozni egy freskón, meztéláb, és pucér középtájjal, tettem hozzá. ’Hámivan, üvöltöttem súgva, ha belép a kastélyba Krisztinke vagy mittoménki, pédul egy emeszpé, és meglát éngem így lecsupaszítva, keresztényietlen pózban? (Döbbenetes adalék Puci barátjáról - NH) ’De Pucifölség, felelte tixóval lergasztott szájjal Citromics, a középkori festményeken ez szokik lenni. ’Nem érdekelnek a középkori izék, feleltem alázatos dührohammal, minden pingálmányra, ami a múzeumokban lóg, rá köll festeni a zipzáros fecskét, erkölcs és etika és illem mindenekfölött. ’Jó, jó, meglesz, szabódott Citromics, ámmivel le volt ragasztva a szája, egy táblára ezt írta rovásírással: „Laly King szerint ez azért túlzás”. Demivel nem perfekt, elírta a rovásjeleket, így e: „Lulu kint eszi a véres hurkát”. ’Mi ez?, kérdeztem pipiskedve, s együttérzően sziszegve hozzávágtam a sárga gumicsizmát. Hogy Citromics mit válaszolt, nem tudom, mert a repülőgépet dobálni kezdte a szél, a légi kisasszony pedig azt mondta: Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveket…”



Közli: NH