Ráfestik a Feszty-körképre

2008.07.23. „Terepszemlére indultam az Állatkert medvekifutójához. Hívtam Krisztinkét is, de szabódott, patyolatba adta a piros atillát, egyszerű nyári kosztümben zsenánt neki megjelenni a széles nyilvánosság előtt. Mondtam, jól van, kedves, felőlem jöhet mackónadrágba’ is, én mindenhogy rajongok érette. ’Köszönöm, vezírem, susogta a drága hölgy a telefonba, én pedig úgy éreztem magam, mint a vaníliafagylalt, amikor kiteszik a hőségben a büféasztalra.



’Mi van veled, kisegér? – kérdeztem a magában gubbasztó, és a "Pucosz szerint mindenki mindig hazudik"-formulát ismételgető Szógyártótól, akit pedagógiai céllal odarendeltem az állatkertbe, hogy feltuningoljam. – Lazíts, öcsém! Hány perecet tudnál megenni egy ültő helyedbe’? Meg-e annyit, ahányszor elsütöd, Flet így meg úgy, a kormány ilyen meg olyan sokat hazudik. És mi van a levertségeddel? Tudod-e már, hogy a fehér fekete, a fekete meg ződ? ’Gyógyulok, mester, mondta Szógyártó, s azt kezdte magyarázni a gorilláknak a majomház bejáratánál, hogy a franciakrémes Agyarországon Őszöd óta meg van mérgezve Bi58-cal...
Ott volt Pufóka is, együtt rittyentettük össze vele a Pucoszt. Honfoglaláskori ridegpásztornak öltözött, először föl se ismertem, mert a haja csimbóbokban lógott, a harcsabajusza pedig oly hosszú volt, hogy simán rá tudott támaszkodni. Olykor meg-megrázta sörényét, s annyit mondott: kár volt menni Szórványosra. ’Késő bánat, nyihhantottam, s azt kérdeztem kedélyesen, mert láttam, mennyire be van feszülve, 'mi nálad ez az új türkménbasi dizájn? Mire ő, nemsoká ráfestik a Feszty-körképre, juhászt alakít, ahhoz köll a tájbarát lobonc…
Derogálék hetek óta nem mernek elmozdulni a medvekifutó mellől. Még emlékeznek ripakodásomra. De lazulnak, ami nem tetszik. Körbejár köztük egy vicc. Kérdik egymástól, ’szereted a baracklét?; na ná, vágják rá; mire megint, ’háhogy?, mire kórusban, selypítve, fogfájósan, hogy: ’fűretlenül. És a hasukat fogják, úgy röhögnek: Fűretlenen. ’Nem kén ennyit kuncogni, mondtam Citromicsnak, mi végre a nagy humorosdi. Mire Citromics: mindég jajgatni se lehet. ’Dehogyisnem, az jön most!, kurjantottam szerényen, az emeszpéknek érezniük köll a nyakukba’ a sopánkát. Ordétozni, minden fronton, hogy nincs levegő!, ez lesz most műsoron. A lelki megdolgozást erőltetni, pajtások!…
Búcsúzóul bemutattam leghűségesebb követőimnek tudatmódosító tanáromat, akivel az állatkert bejáratánál a „Puci létfontosságú tápanyagként szolgáló pattogatott kukoricát dobál a vízilovaknak” és a „Találkozás a kereskedelmi tévék kamerái előtt Bóbitával, a kis oroszlánnal” című jeleneteket gyakoroltuk az üvegfal mögött. A tévések kedvéért hajlandónak mutatkoztam a vágóképre is. Beléptem az oroszlánketrecbe, ahol sárga gumicsizmában dekázási Guiness-rekordot állítottam föl. Ezután viccesen belecsíptem az öreg oroszlán farába, s hónam alatt a Szonda Ipsos közvéleménykutatási jelentésével hazaindultam lakótelepi bérleményembe.”
Közli: NH